Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Nagy Emese: Az 1987. évi Zsigmond évforduló eseményei és tudományos jelentősége = Ereignisse und wissenschaftliche Bedeutung des Sigismund-Jubiläums 1987 303-334
felsoroláshoz fűzött rövid tanulmányban a rendi jelvények viselésének módozatait, s a heraldikus, pajzstartó sárkányok megjelenési formáit vizsgálja. Néhány szóban utal ez utóbbiak továbbélésére is. Az összegyűjtött anyagból Zsigmond széleskörű kapcsolatai rajzolódnak ki előttünk. A következő, „Udavari kultúra" címet viselő tanulmánycsoport a könyvfestészet, humanizmus, haditechnikai kéziratok és viselet témakörein keresztül kíván bepillantást nyújtani a Zsigmond korul zajló szellemi életbe. Gerhard Schmidt „Zsigmond császár és a könyvfestészet" viszonyát vizsgáló tanulmányában 26 meglepő következtetésre jutott: véleménye szerint az eddig Zsigmond személyéhez kapcsolt kódexek - egy, valószínűen valóban Zsigmond személyes tulajdonát képező, miniált kódex kivételével - nem köthetők az ő személyéhez. Leszögezi, hogy Zsigmond kevésbé érdeklődött a szép könyvek iránt, mint féltestvére, Vencel cseh király. Kivételt csak a technikai és haditechnikai kéziratok képeztek, melyek közül szerzőik többet egyenesen a császárnak dedikáltak, de „ezek nem annyira Zsigmond bibliofil hajlamaira, mint inkább gyakorlatias érdeklődésére" vallanak. A korszakból fennmaradt magyarországi festett kéziratok általában városok, vagy főurak megrendelésére készültek. A ránk maradt tizenöt miniált kódex az ország peremvidékéről származik, s stíluskapcsolataik Prága, Cseh- és Morvaország, valamint Bécs felé mutatnak. G. Schmidtnek Zsigmond és a könyvek viszonyáról alkotott, meglehetősen negatív véleményével bizonyos fokig szemben áll a következő tanulmány. G. Schmidt sem zárja ki azt a lehetőséget, hogy Zsigmond könyvtára a magyarországi pusztítások áldozatává vált, más indokok alapján azonban mégis megmarad negatív álláspontja mellett. Pajorin Klára cikkéből, melyben a magyar humanizmus Zsigmond-kori alapjait vizsgálja 27 , az derül ki, hogy a Zsigmond udvarában megfordult, vagy másutt vele kapcsolatba került humanisták közül jó néhányan ajánlották művüket az uralkodónak, s ezek egy része udvari könyvtárába is bekerülhetett. Ez a könyvtár akkoriban európai viszonylatban is jelentős gyűjteménynek számított. A bécsi ÖNB III. Frigyes könyvei között ma is tizennégy onnan származó kódexet tartanak számon. Zsigmond kapcsolata a humanizmussal, s annak képviselőivel a szerző szerint valószínűleg itáliai háborúinak idejére nyúlik vissza, s a konstanzi zsinaton - a kor humanistáinak gyűjtőhelyén - erősödött tovább. A német-római király zsinati céljai: az egyházszakadás megszüntetése és az egyházi reform bevezetése találkoztak a humanista törekvésekkel. Pajorin Klára tanulmányából részletes képet kapunk a Zsigmonddal hosszabb-rövidebb ideig külföldön és hazánkban kapcsolatba került humanistákról, s különösképp Pier Paolo Vergerio működéséről, magyarországi hatásáról, valamint a nevelésről írott fő művéről. Utóbbiban feltűnően nagy helyet szentel a hadtudomány és katonai gyakorlat ismertetésének, ami talán Zsigmond ilyen irányú fokozott érdeklődésével is összefügg. Zsigmond és a haditechnika, technika kapcsolatát, s a korszakra széles körben jellemző műszaki érdeklődést Veszprémy László tanulmánya részletezi 28 . Vizsgálja az általános érdeklődés okait, s ismerteti a korszak legjelentősebb technikai traktátusait, s azok tartalmi kérdéseit. Valószínűnek tartja, hogy Zsigmond már Nikápoly idején, vagy közvetlenül utána érdeklődéssel fordult a haditechnika, s általában a technika felé, s ezt 311
