Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gerelyes Ibolya: Török leletegyüttesek a budavári palotából, 1972-1981 = Türkische Fundkomplexe aus dem Burgpalast von Buda, 1972-1981 21-75
rok keltezik. 64 E típus általánosan elterjedt voltát igazolja, hogy ismerünk ilyen darabokat Belgrádból, egy, a 17. század végére keltezhető ház anyagából. 65 Bár az eddig felsorolt párhuzamok e típust a 17. századra keltezik, a kor meghatározásnál azonban óvatosnak kell lennünk, ti. rovátkolt peremű tálat találtak az Esztergom-szenttamáshegyi 16. századi török fazekaskemence anyagában is. 66 3. A harmadik típusba tartozó 83.200.1. ltsz. talpastál nem formájával, hanem anyagával tűnik ki. A csonkakúp alakú talpon ülő, lapított félgömb alakú, behúzott peremű, zöld mázas talpastál ugyanis sárgásfehér színű, finoman iszapolt agyagból készült, ellentétben a korszakra általánosan jellemző, vörösre égetett, vastagabb falú talpastálakkal. A formailag török, de anyagukban a magyar mesterek által készített edényekkel megegyező talpastálak, bár nem túl gyakoriak, de nem is ismeretlenek a magyarországi leletanyagban. Ismerünk Egerből, Hollókőről, Salgóról, Békésről. 67 Fazék A beleltározásra került anyagban egyetlen fazekat találtam (Ltsz: 83.197). Világosbarna színű agyag, belső oldalát és peremét sötétbarna színű máz borítja. Teste enyhén hasasodó, pereme erősen kifelé hajló, kívül egyenesre lehúzott, „galléros perem". Alatta kívül két vékony kis borda fut körbe. Pereme alatt letört fül nyoma. Típusában azonos a n. gödörben (1. kép 14) előkerült darabokkal (19. kép 3). E fazéktípus az ország egész területén elterjedt. Igen gyakran török edényekkel együtt kerül elő. így például a már említett tabáni 51. gödörből 68 , a budavári palotában a szárazároknak a 17. század első felére keltezett második rétegéből 69 , illetve a már szintén említett székesfehérvári török leletegyüttesből ismerünk ilyen darabokat. 70 További példányok kerültek elő Fülekről 71 , Párkányból 72 , Sümegről és Szigligetről. 73 Ez utóbbiakat a 17. század második felére-végére keltezte az ásató. E párhuzamok alapján e fazéktípust a 17. század elejére - első felére keltezhetjük, országos elterjedéséről a század második felében beszélhetünk. Széles körű elterjedtségét a korszakban bizonyítja, hogy 17. század végi belgrádi párhuzama is ismert. 74 A felsorolt párhuzamok, az álsgraffito töredék és a 17. század elejére-első felére jellemző fazék együttes előfordulása alapján a 75/14 gödröt a 17. század elejére keltezem. 78/4. lelőhely (1. kép 4) Talpastálak a) Első helyre egy különleges szépségű darab kívánkozik. Vörösre égetett agyag, belül világos, sárgásfehér máz-alapon mázzal festett díszítés: sötétzölddel megfestett tüskéslevelű virágok, belsejük sárgásbarna színű mázzal kitöltve. Alacsony, csonkakúp alakú talpon lapított félgömb alakú tál ül. Vízszintes peremének széle rovátkolt, felül középen vékony borda két részre osztja (Ltsz: 85.234.1; 7. kép). Mintázata a sgraffito díszes tálak mintakincsére emlékeztet; az elhegyesedő végű, zöld színű mázzal kontúro26
