Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

SCHWAB Heinrich: Említve 1839. Zongorakészítő Pesten. Schwab Vilmos műhelyében dolgozott, a zongora húrozatára és mechanikájára kidolgozott újításra közösen nyertek szabadalmat. Irodalom: Beschreibung 1847. SCHWAB Vilmos: Említve 1814-től, megh. 1856. Jónevű pesti zongorakészítő mester. 1814-ben nyert mesterjogot. 1817-ben, amikor ő is aláírta a céhprivilégiumot kérő felségfolyamodványt, már Pest egyik legtekintélyesebb zongorakészítő műhelyével rendelkezett. Legényei közül Franz Zobel (1822-1824), Johann Stock (1828), Johann Lehner (1833 előtt) nevét ismerjük. Az 1836-os céhösszeírás szerint hat legénnyel és egy inassal dolgozott. A kísérletező szellemű hangszerkészítő mester a zongora konstrukciójának tökéletesítésére törekedett: 1839-ben Schwab Heinrichhel közösen több, a zongora szerkezetén végzett újítására szabadalmat kapott (az újfajta, ún. hullámhúrokért és a zongoramechanika kisebb módosításáért). Ugyanebben az évben a szabadalom szerint készített zongoráit á bécsi Iparműkiállításon is bemutatta: elgondolását a szakmai zsűri emlékéremmel jutalmazta. Ebből az időből egyik inasa, Pillhoffer Joseph nevét ismerjük, aki 1837-1840-ig a Schwab műhelyben tanulta a zongorakészítő mesterséget. Schwab az 1846-os pesti Iparműkiállításon is sikeresen szerepelt készítményeivel. Ezekben az években Beregszászy szerint 8-10 segédjével évente 30-35 db, kitűnő minőségű, egyéni stílusú álló és szárny alakú zongorát készített. A céh megalakulásától (1836) valószínűleg 1847-ig a hangszerkészítők másodelöljárója volt. Zongorái: Egy szárny alakú, hullámhúros zongora (1839), ltsz. H. 1965. 23, és egy álló zongora (1820 körül), ltsz. H. 1915. 41. a Magyar Nemzeti Múzeumban; egy 1845körüli szárny alakú zongora magántulajdonban. Ismert címei: I. 130 (1815); Parisergasse 1 (1822); I. Herrengasse 433 (1827); auf den neuen Markt Platz (1830-1833); Kronengasse beim Neugeb. Spatzeng. (1827-1851); Háromkorona utczai Marcibányi házban (1846); Schmetterlingg. 261 (1848); Schmetterlingg. 361 (1850-1852). Irodalom: Fischhof 1853. 29-30; Isoz 1936,1926 a, 1928; Gábry 1962,1969; Beregszászy 1874, 1879; Bericht 1839. 459; Beschreibung 1847; Honművész 1839. 258, 514; Erdélyi Hírlap 1839. 142; Az újításra vonatkozó adat Szekeresné Farkas Márta szíves közlése; F.SZ.E.K.: B. 331/64; BFL-Int. a.n. 804, 2338, 7556, 8908; BFL-Vegy. 1807/1848-1849. STOCK Johann: Említve 1828-1852. Pesti zongorakészítő. A hangszerkészítő mesterséget Drünnernél és Schwabnál tanulta. 1834-ben mesterjogot kért, amelyet csak 1837-ben nyert el. Beregszászy szerint mintegy tíz zongorát készített évente. A hangszerkészítő céh mesterkönyvében a neve mellett „kivándorolt" megjegyzés szerepel. Ismert címe: Dreikronengasse im Kernischen Hause (1847-1852) Irodalom: Gábry 1962; Beregszászy 1874. STROBEL August: Említve 1830-1831. Budai zongorakészítő. 1830-ban megtekintette a budai zeneiskola közel fél évszázados javításra szoruló klavikordjait. Az 1831-ben készített költségtervezet szerint a hangszerek javítását darabonként hét váltó forintért 182