Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

(Lásd még Chmel Gusztáv és József) Ismert címei: L. Deakg. Theatergeb. (1870); Gisella tér 1, a Haas féle palota (1877-1879); Deák F. u. 6 és a Haas féle palota (1928-ig). Irodalom: Zenészeti Lapok 1870. jan. 23. febr. 6.; A Bösendorfer zongoragyár gyártmányjegyzéke (Opus Buch); Ellenőr 1879. dec. 14.; Kiállítási Újság 1896. jún. 20; Szekeres-Farkas 1977. A25-AA2. CZEINER (CZEINAR) Alajos: Említve: 1797, megh. 1798. Orgona és zongorakészítő, budai polgár. 1797-ben Vopaterni József dolgozott műhelyében. Ugyanebben az évben 100 Rajnai Ft. kölcsönt vett fel műhelye fejlesztésére. A kölcsönszerződésben kötelezi magát, hogy az általa készített régebbi „Forte Phiano Fliegl"-t visszaveszi és egy másik vadonat újat és tartósat készít helyette. Alig egy évvel később, 1798. ápr. 13-án két harsonás kísérete mellett temették el. A műhely özvegye, Anna vezetésével még néhány évig tovább működött. Az özvegy 1789-ben és 1799-ben még további kölcsönöket vett fel, majd mesterjogát átadta Peter Ignác pesti polgárnak (1805 ?). Ismert címe: A hatvani kapun kívül, a „Fehér Hattyúhoz" címzett házban. Irodalom: Isoz 1936; Uö: Egy pesti zenész feljegyzései (Lettner Jakab 1798-1800). Tanulmányok Budapest Múltjából, II. 181.; BFL-BZ. CZOBEL: lásd Zobel. DRÜNER (DRÜNNER) Károly: Említve 1813-tól, megh. 1839. Zongorakészítő és javító mester Pesten. A vesztfáliai Rischenauból származó hangszerkészítő 1813-ban mesterjogot, 1819-ben pesti polgárjogot nyert, 1819-1822 között Franz Zobel, ismeretlen időpontban (1830 előtt) Stock János inas, Bredl Bernhard pedig legény volt műhelyében, 1817-ben egyik aláírója volt a céh megalakítását kérő felségfolyamodványnak. Az 1830ban megújított kérelmet a zongora- és orgonakészítők nevében Drüner írta alá. Az 1836-ban privilégiumot nyert hangszerkészítő céh tekintélynek örvendő alapító tagja. Zongoragyártó üzemében ekkor 6 legénnyel és egy inassal dolgozott, később 8-10 legényével évente 30-40 zongorát készített. Erőteljes, széphangú, árnyalatok kifejezésére alkalmas zongoráival kora elismerését vívta ki. A magában élő, családtalan ember hagyatékából 24 félig kész, 72 befejezett hangszer és több kölcsönzongora került árverésre. (V.o. 27. jegyzet) Ismert címei: I. Hatvanergasse 540 (1822) beim Jägerhorn (1830-1833); Irodalom: Isoz 1936; Blätter 1827. 266-267; Beregszászy 1874; Illyefalvi én.; BFL.Rel. a. n. 7360; BFL.-Int. a. n. 804. ÉDER Antal Gyula: sz. 1842, említve 1926-ig. Hangszergyártulajdonos, kereskedő. Zongorakészítést a bécsi B. Filippinél tanult. 1870-ben Pesten zongoraraktárat nyitott, régi és új hangszerek eladásával foglalkozott. 1879-ben megvette Beregszászy üzletét, 1880 utáni hirdetései szerint zongora és harmóniumgyáros és 37 hazai és külföldi zongoragyár képviselője. Ismert címei: Ferenciek tere 4 (1880-1888); Haris Bazár (Váci u. 4-6) (1892); IV. Párisi u. 1.(1911-1926) 169