Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

megnyitása elé. A hangszerkészítők persze nem hagyhatták annyiban a dolgot, s beadvánnyal fordultak a Helytartótanácshoz, melyben előadták, hogy Peter kizárólag saját készítményei árusítására kapott engedélyt a budai tanácstól, de ő idegen készítményeket árul, s ami még fájdalmasabb, a korábbi tilalom ellenére ugyanezt teszi Pesten is. Úgy látszik, Peter mit sem törődött a céh tiltakozásával, és 1843-ban a pesti tanácstól is kereskedői jogot kért. A tanács ezúttal következetesen járt el, mert határozatában elutasította Peter kérelmét „minthogy a városban a helybéli hangműszer készítőknek nemrégiben kiváltságlevél adatott". Ebbe persze Peter nem nyugodott bele. Újabb kérvények születtek, és ezek megjárták a felsőbb fórumokat is. Peter 1845-ben valószínűleg egy pénzeszacskóval nyomatékosította legújabb kérvényét, mert Lechner Károly tanácsnok pártoló javaslatot terjesztett a tanácsülés elé. Előadásában kifejtette, hogy Peter „Budai kereskedésével a' Buda-Pesti közönségnek olly nagy hasznot hajtott és kényelmet szolgált, hogy az nem lévén kénszerítve akár milly zongorát iszonyú áron a' helybéli Zongora mesterektől megvenni a' legjobb bécsi mesterektől készített zongorákat nagy válogatás mellett illendő áron tőlle megszerezhette. Mivel a felidézett Vevőknek abbeli kívánságuk, hogy Zongorái raktára a' közönség nagyobb kéjelmessége okáért e királyi fő kereskedő városban felállítassék már azért is méltányos figyelmet érdemel nehogy a helybeli lakosok és idegen vevők rósz időben de leginkább télen Budára fáradozni és a' pesti partról Budára hurczoltatni szokott zongorákat nagyobb költségekkel ismét Pestre hozatni kéntelenítessenek. Mivel idegen készítményeknek raktárai létezvén már Pesten, illy nemű raktárak nem árthatnak a' helybeli művészeknek 's mesterembereknek minthogy ez által nekiek alkalom nyújtatik mit tanulhatni." A tanács a jelentést tudómásul véve a következő határozatot hozta: „jelentettek szerint folyamodó, ki sérült kezével maga zongorákat nem készíthetvén, csupán idegen zongorák árulásával keresheti élelmét, a kérdéses kereskedés űzésére kívántató vagyonértékkel ellévén látva, miután neki hasonló zongorákkali kereskedhetés Budán már megengedtetett, ugyanannak a' kért kereskedési engedély az 1840,161. ez. értelmében csupán új zongorákra

59 korlátolva megadatik". A céh felháborodva vette tudomásul, hogy felsőbb hatósága mit sem törődve saját- és a Helytartótanács korábbi elutasításaival,

60 megmásította eddigi véleményét. Jogtudós segítségével megszerkesztett beadványában a Helytartótanácsnál és most már legfelsőbb helyen, a kancelláriánál is tiltakozott az eljárás ellen. A hatóságoknak már eddig is sok munkát adott az ügy, tudták, hogy akár az egyik, akár a másik fél javára döntenek, a vesztes úgyis újra próbálkozik. Bölcs előrelátással tehát az asztalfiókba süllyesztették az aktát.

61 Az 1848-as márciusi napok, illetve a felelős minisztériumok létrehozása után a hangszerkészítők céhe úgy gondolta, hogy most már végére járhat az évek óta húzódó ügynek. Panaszát előbb szóban, majd a minisztérium felszólítására írásban is előterjesztette.

62 „Ministerialis parancs következtében ezennel aláterjesztjük, legényeink nyilatkozását, melynél fogva azoknak ellenünk semmiféle panaszuk nintsen a' fenálló czéhbeli viszonyaikkal tökéletesen megelégszenek, hanem csak az eránt panaszkodnak: hogy Peter Vendel bécsi zongorákkal, Placht Mihály pedig mindenféle külföldi zeneszerekkel törvénytelen kereskedést űznek, mi által a* hazai ipar nyomatik, a' munka és kereset gyérül. [...] Ezen külföldi portékákkal annyira elárasztják a várost, hogy mi nálunk a' munka majd egészen már megszűnt. [...] Nekünk sem engedtetik meg, Bécsben vagy 159