Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Rózsa Miklós: Hébé kioszkja : adatok a pesti Martinelli tér és Vörösmarty tér történetéhez = Hebe's Kiosk : Beiträge zur Geschichte des Martinelli-Platzes und des Vörösmarty-Platzes in Pest 111-146

lítás a csődtömegre nézve - miután a kioszk a jövedelemének egyik fő forrását képezi káros lenne, a nyári idény előre haladta miatt a kioszk árverési úton értékesítése csak csekély vételárért, esetleg csak becsértéken alul lenne lehetséges, így a csődtömeg jövedelmei még inkább csökkennének, de a csődvagyon is kárt szenvedne. A Tanács a kioszk eltávolítására október 15-éig haladékot adott. 1866. október 12-én a csődtömeg gondnoka - mert a csődválasztmány az üzlet folytatását a kellő esélyre tekintettel elhatározta - a Tanácstól a kioszknak a téren hagyását és nyitva tartása engedélyezését határozatlan időre kérte. Az újból meghallgatott Gazdasági Bizottság most már többirányú közérdekű szempont határozottabb megjelölésével indokolta az előzővel egyező véleményét. Rámutatott a Bizottság, hogy a térnek éppen azon a részén lévén, ahol négy utcából áramló közlekedés találkozik, s mert a Jcioszk a télen a nélkül van zárva, hogy eltávolítására sor kerülne, egyszersmind „a tisztátalanság rakhelyéül s így a közönség legnagyobb botrányára szolgál, tehát úgy közlekedési mint tisztasági szempontból ott továbbra nem tűrhető". A Tanács 1866. október 16-án a kioszk azonnali eltávolítására hívta fel a csődtömeg gondnokát, aminek elmaradása esetére a Kapitányság által karhatalommal való eltávolítását helyezte kilátásba.

74 E tanácsi határozat folytán a kioszk még 1866-ban lebontásra került, amint ez Schreier András kőbányai vendéglős 1867. január 9.-i kérelméből kitűnik, amelyben arra kér engedélyt, hogy Fischer cukrász kioszkját „welcher am alten deutschen Theaterplatz durch viele Jahre paradierte", kőbányai kültelki 1. sz. alatt nem rég parkosított (a mai Korponai utca, Zalka Máté tér és Hölgy utca, valamint a mögöttes, akkor 2. sz. telek által határolt) telken felállíthassa.

75 A kioszk a Színház téren az 1842. évi tavaszi felállításától az 1866. évnek október 16-a utáni valamely napján történt lebontásáig, tehát mintegy 24 és 1/2 évig állott fenn. Amig a pesti Színház téren a közlekedés és a környezeti tisztaság érdekeire alapított hatósági határozat folytán megszűnt 1866-ban ^„Limonadehutte^ a hasonlóan központi fekvésű és jellegű bécsi Grabenen még az 1873. évi világkiállítás idején is állt, s nem zavarta sem a kocsi-, sem a gyalogos forgalmat.

76 A kioszkot felállító Fischer Péter nemcsak az a cukrásza volt a biedermeier légkört is sugárzó reformkori Pestnek, aki „szakadatlanul oda irányzá minden törekvését, hogy... a Cukrászság... a kifejlődésének azon fokára juthasson, mely akár melly mesterségnek egyedül képes mind a helybeli, mind a vidéki, mind pedig a kereskedő Közönség előtt hitelt és bizodalmat szerezni." Egyben olyan polgára is volt városának, aki arra is törekedett, hogy „ezen felvirágzó Sz. K. város a kényelem és kellem tekintetében is gyarapodjék" s ezért „több rendbeli a város kellemeinek szaporítására szolgáló vállalatokat is részint egészen újonnan létrehozott, részint kifejlesztett és a kor Ízléséhez és kívánságaihoz alkalmazott".

77 A város kellemességét és lakosságának kényelmét előmozdító vállalkozásainak egyike volt a felüdülés helyeként figyelembe jövő fagylaltozó kioszknak, mint a cukrászi vendéglátás Pesten akkor még újszerű létesítményének felállítása. Ez a felállítás helyén új képet adott a mind lakosságszámban, mind építészetileg rohamosan fejlődő, utcáin, terein mind lüktetőbb forgalmat magában foglaló városnak. Mint láttuk, első felállítási helyén, a Szervita téren, az ott templommal rendelkező szerzetesrendi Konvent már akkor is csak vélt ingatlantulajdonára

78 alapított 127