Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Rózsa Miklós: Hébé kioszkja : adatok a pesti Martinelli tér és Vörösmarty tér történetéhez = Hebe's Kiosk : Beiträge zur Geschichte des Martinelli-Platzes und des Vörösmarty-Platzes in Pest 111-146
meghalt. 50 Vagyonának, így a Szervita téri cukrászatának és annak nyári fiókja, a váltójegyekben számolva 5400 Ft-ra (5400 Gulden Wiener Währung) becsült Színház téri kioszknak örököse 6 kiskorú - 1842. augusztusa óta már félárva 51 - gyermeke lett, akik javára a cukrászatot a végrendeleti végrehajtók: Fischer Péter sógorai, Emmerling Károly és Schlick Ignác számadási kötelezettség mellett, és szakképzett üzletvezető, a korábban Franciaországban és más külföldi városban cukrászként alkalmazásban állott Rossi Károly 52 közreműködésével vezették. 53 így a kioszk 1843. október 2-től már mint a Fischer örökösök cukrászatához tartozó nyári fagylaltozó hely ált továbbra is a Színház téren a közönség rendelkezésére. Változatlanul látogatott hely maradt. Ugyanakkor az egyébként is hegyes tollú Nagy Ignác nem volt megelégedve a kioszk helyével. A Színház tér „bajai"-val foglalkozó 1844. évi cikkében, amelyben a tér kövezetének lábficammal fenyegető minőségét és a téren változatlanul állomásozó bérkocsik lovai és az emberek okozta rettenetes szennyezettségét valamint az ettől származó „orrfacsaró bűz"-t tűzi tolla hegyére, a tér egyik bajaként említi, hogy „maga a fagyiaida sem igen díszíti a teret, mert nincs középen és nem felel meg nagysága arányainak". 55 A kioszk, mint vendégeket fogadó hely értékeit előnytelenül befolyásoló kedvezőtlen környezeti adottságokat - Nagy Ignáczra hivatkozva - néhány hét múlva felveti DER UNGAR című napilap is, 55 s ugyané hátrányok szerepelnek Nagy Ignácnak egy másik cikkében is, 56 amelyben hangsúlyozza, hogy „ezen fagyiaidában a legjobb a fagylalt", de tollát még jobban hegyezve gúnyolja a kövezetet valamint a tér tisztátlanságát és ennek a fagylaltra gyakorolt hatását. Széchenyi Istvánt mindez nem zavarta, mert továbbra is visszatérő vendége maradt a kioszknak, ahová színházlátogatásai után az 1845., 1846. és 1847. évben is szívesen betért, 57 még azt követően is, hogy egy, a naplójában „Schwichak"-nak és „Dandy-"nak titulált, s csak keresztnevével megörökített férfi vele ott elég hetykén viselkedett. 58 Találkozó helye volt a kioszk gróf Batthyány Lajos minisztériuma tagjainak és az országgyűlés előkelőinek is, 59 de kiinduló pontjává fejlődött a Ligetbe lóháton s kocsin kiránduló, valamint versenyekről hazatérő, s a kissé fárasztó mulatság után üdülni óhajtó közönségnek 60 is. A kioszk külső megjelenését Alt Rudolf bevezetőben említett rajza és ezen felül fennmaradt még egy ábrázolás 61 örökítette meg. Az itt láthatók szerint oldalain a tetőzetének alsó szélétől ferdén alá lógó rojtdíszes napvédő ponyva vette körül. Megjelenésében emlékeztet a bécsi Grabenen álló Limonadehütte-re. 62 A felkutatott levéltári források nyitottak lehetőséget a Színház téri kioszk méretei megismeréséhez és interieurjére következtetéshez. Méreteiről a lebontása után más helyen történő felállításának engedélyezése iránti kérelemhez mellékelt tervrajz tudósít. A Feszi Frigyes által 1867. január 9-én szignált terv szerint a felállítani kívánt kioszk hossza 7 öl ( = kb. 13,3 m), szélessége 2 öl és 4 láb.( = kft 5.04 m), s mint már utaltunk rá, Podmaniczky Frigyes naplófeljegyzése szerint nagyobb volt a Szervita téri kioszknál. 63 Abból következően, hogy az új helyen való felállítás iránti kérelem szerint a Színház téren állott kioszk kerül más helyen felállításra, a kérelemhez csatolt tervből 64 következően a Színház téri kioszk fából tervezett, téglalapalaprajzú, három cellás, egyik hosszoldala közepén és a két rövidebb oldalán nyitott, romantikus részletkiképzésű építmény volt. A kioszk interieurjéről Fischer Péter hagyatéki leltára alapján alkothatunk képet 124
