Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Rózsa Miklós: Hébé kioszkja : adatok a pesti Martinelli tér és Vörösmarty tér történetéhez = Hebe's Kiosk : Beiträge zur Geschichte des Martinelli-Platzes und des Vörösmarty-Platzes in Pest 111-146

kapcsolatos feltételeknek újabbakkal való kiegészítését. így előírta, hogy a sátor sem a szomszédos templomban megtartásra kerülő istentisztelet alkalmával, sem a téren álló szoboroszlopnál akár a délutáni órákban is folyó ájtatosság, szertartás idején, nemkülönben a kávéházakra megállapított zárórát követő időben nyitva nem tartható, valamint, hogy Fischer a teret tisztán tartani és a szoboroszlop sértetlenül és tisztán maradásáról gondoskodni köteles. A Szervita Konventnek a tulajdonjoggal kapcsolatos igényét a Helytartótanács az erre illetékes útra utasította. A Tanács a helytartótanácsi leírat alapján 1840. május 16-án hozott határozatával a sátor felállítására adott engedélyt a következőkkel egészítette ki: Fischer - a sátrat a szomszédos szobor és templom miatt addig, amíg az istentisztelet tart, délelőtt és délután egyaránt zárva köteles tartani, - köteles a tér és az ott álló szobor tisztán és rendben maradásáról gondoskodni, - a sátrat a kávéházakra megállapított zárórán túl nem tarthatja nyitva, s - felhívásra köteles azt eltávolítani. A Tanács Fischernek a feltételek megtartására utasítását és azok megtartása feletti őrködést a városkapitányra bízta. A város egyik központi téren felállított, megjelenésében Pesten újszerű építményre, rendeltetésében pedig a fagylalt és hűsítő italok kellemes és színvonalas környezetben fogyasztását igénylő közönséget szolgálni hivatott cukrászi létesítményre, röviddel az üzembe helyezés után, a sajtó is felhívta a figyelmet. A PESTHER TAGEBLATT „Hebe kioszkja" cím alatti tudósításában arról is szól, hogy a frissítőket kínáló létesítménynek Fischer a kioszk megnevezést adta, s e szó jelentésének magyarázatával

34 egyben tájékoztatást hagyott annak létesítési tervét sajnos nélkülözni kénytelen utókor számára arról, hogy milyen is volt a reformkori Pestnek ez az építménye. E tudósításból válik ismeretessé, hogy az nem volt sem egy pusztán vászonból való födél, sem egy tulajdonképpeni sátor, hanem egy minden oldalról nyitott olyan építmény, amelynek egy része felett az újságíró által baldachinnak nevezett (a tudósításból ki nem tűnő anyagból való) tető volt. A Színház térre tervezett igényes, ünnepélyes megjelenésű építmény helyett egy sátorszerű létesítményt kapott Pest. A városképet ért veszteséget nem pótolta, hogy annak, mint a PESTHER TAGEBLATT írja, mind külső kialakításánál, mind belső terében, mind a baldachinok alatt minden együtt volt, amit a legnagyobb elegancia és a legjobb ízlés nyújthat. Ide tartozóan említi meg az újságíró - ami ugyan nem az építészeti kialakítás, hanem a cukrászi vendéglátás színvonalához tartozik, de e vonatkozásban lényeges szakmatörténeti adatszolgáltatás - hogy Fischer névjelzéses edényekben szolgálta fel kiválónak minősített fagylaltját,

35 amelyből a HÍRNÖK tudósítója szerint „minden délután 12 és több féle szolgáltatik ki.

36 A sátor a közönség érdeklődését lekötő, egyben tetszését kiváltó lett annyira, hogy báró Podmaniczky Frigyes emlékiratainak közel fél évszázad múlva - naplójából történő összeállításakor és kiadásakor

37 is érdemesnek és érdekesnek tartotta megemlítését. Innen ismeretes, hogy Fischer arra - mint Podaminczky Frigyes írja - a „Hébének kioszkja" feliratot pingáltatta, amely feliratot darabos magyarságúnak, de dicséretesnek tart, „mert ez volt az egyik legelső magyar feliratú nyilvános helye Pestnek". Egyben megemlíti, hogy az „csinosan berendezett" volt.

38 118