Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

illetve V. László csecsemőkirály mellé állt. Ciliéi lovon ülve vitte a koronát és a kis király feje felett tartotta a székesfehérvári menetben. Rozgonyi Simon azonban ostrom alá vette Győrben és amikor Ciliéi szökni próbált, elfogta. így 1440 április—november folyamán Ulrik, Cilii, Ortenburg és Zagorje grófja fogságban volt Budán, ebből színleg Ulászló oldalára állva bocsátották ki. Innen hordozta Garai-orientáltságát és Rozgonyi-ellenességét. A kor gazdasági fejleményei iránt volt érzéke. 1448. február 2-án Varasdon kiadott oklevelében szinte fejedelemként rendelkezett erről a városáról: Ulrik, Isten kegyelméből Cilii, Ortenburg és Zagorje grófja, Szlavónia bánja címmel a helység javára, hasznára, egyben az állam (rei publicae) gyarapodására hivatkozva adott kereskedelmi és piaci kiváltságot, amiről a meghagyás kapitányainak, alkapitányainak, várnagyainak, tisztjeinek, bíráinak és más alattvalóinak szólt. Politikai hatalmára jellemző a Lajtán túli részen, hogy 1452. március 5-én Bécsben László király és a magyar korona kiszabadítására Frigyes római császár kezéből a megállapodást Hunyadi János, Magyarország kormányzója és az ország előkelői, illetve Frigyes és Ulrik, Cilii grófjai meg sok osztrák nemes kötötte és együttesen ígérték László királlyá koronázását. A jó viszony látszatát mutatja az év szeptember 13-án, hogy Hunyadi kormányzó nyugtatja pozsonyi polgárok budai textil-és egyéb vásárlásait, amiből Ciliéi familiárisának adtak kölni és veronai posztót. De a politikai befolyás szerzését jelzi, hogy 1453-ban V. László óbudai apácák javára tett malom-, kőház- és kúriabirtoklás megerősítését Ulrik, Cilii grófja referálta. Mint a király anyai rokona közelférkőzött az ifjúhoz.

1 Az előkelő budai lakosok közé tartozott a Garai család, amelynek a királyi udvarhoz közelebb eső háza a Szent György templom bejárata előtt volt (a mai Dísz tér 11. szám táján). A polgárvárosba esett az 1403-ig Szerecsen nagyháznak nevezett, két utcára nyíló palota az Olasz (mai Országház) utca és Mindenszentek (mai Uri) urca között, amelyet 1410 óta a Garaiak vásárlás útján tulajdonukban tartottak. Ennek volt eleme a fennmaradt gótikus palota (mai Uri utca 47.). Garai László bán (Szécsi Dénes esztergomi érsekkel együtt) Ulászló király fogságába esett. Bár ennek a királynak köszönhették életük megkímélését, sőt szabadon bocsátásukat, hamarosan visszatértek a gyermek László hűségére. Ebben a politikai irányultságban maradt Garai akkor is, midőn 1450-ben — Lászlónak Frigyes császár alatti gyámsága idején — szövetséget kötött Újlaki Miklóssal, aki először 1441-ben volt erdélyi vajda, és Hunyadi Jánossal. Állásfoglalását természetesen befolyásolta, hogy Garai László anyja Ciliéi Anna volt, maga pedig László királynak nagybátyja volt. Garai László nádor (1447. szeptember — 1458. december) fényes származása ellenére gyakran foglalkozott ingatlan- és pénzvagyonát gyarapító ügyletekkel, ennek körében a városvezető polgárokkal együttműködött. 1448. november 19-én két budai esküdt és Münczer János polgár 4500 forintot vettek át letétbe Garai Lászlótól, hogy azzal visszaváltsák számára Simontornya várát az 1444 óta fennálló zálogból Farkas László polgártársuktól, akit magyarnak tekinthetünk. Ez az ügyleti kapcsolat is emelte a magyar feudális társadalomban a polgárt nagyúri familiárissá: Garai László 1446/47-ben őt Tolna megye egyik alispánjaként foglalkoztatta. 1456. és 1457. évben Garai László mint nádor több oklevelet állított ki Gárdony birtok ügyében, amit V. László király Farkas László budai lakosnak, a Csepel-sziget (1454. és 1456. évek közötti, Garai László által tisztségébe helyezett) ispánjának adott érdemei és anyai zálogadósságok elengedése ellenében. 62