Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

előtt sem maradt őrség. Az ellentétes erők gyülekezése egyelőre nem a fővárosban idézett elő feszültséget, hanem északon, robbanást pedig délen. Még Hunyadi János életében, legnagyobb hadvezéri szerepe idején fia, László került olyan helyzetbe, hogy egy birtokjogi ügyben rendelkezve paranccsal fordult Trencsén vármegyéhez. Az alispán, Kiobusicky Miklós jól kitapintva az erővonalakat, nem hajolt meg, hanem 1456. július 12-én a királynak referált szolgabíráitól támogatva a rendelkezés végre nem hajtásáról. Az adott ügyben levél útján beiktatást rendelő nagyságos László besztercei gróffal szemben kérték, hogy a király tartsa meg az atyja és nagyatyja által erősített nemesi szabadságokat. A ZsigmondAlbert párt hangja volt ez az Ulászló-pártból kinőtt Hunyadi-párttal szemben. A szegedi bíró az ott tartózkodó Hunyadi János besztercei grófhoz fordult — akinek valamiféle általánosabb hatáskört tulajdoníthatott — a szegedi hétfői vásárra való szabad közlekedés és ottani vámmentesség érdekében. Hunyadi a kedvezményt meg is adta a kereskedők, városok különféle típusainak és erre utasította a szegedi várnagyokat 1456. június 9-én. Hadvezéri súlyát jelzi, hogy Kanizsai János fia László, sőt Rozgonyi Rajnáid csatlakozott Hunyadi hadához a Belgrád alá vonulásban. 1456 pünkösdje körül Hunyadi-párti urak (Lónyaiak többedmagukkal) ostrommal vették be Garignica várát, amely Ciliéi Ulrik dalmát—horvát—szlavón bán egy familiárisáé volt, ám tőlük Jan Vitovec helyettes bán visszavette. Az utóbbi kapta meg a Lónyai-család vámhídi uradalmát, amelyet a király elkobzott a támadás miatt. De az uralkodó csak látszatra volt a közrend tárgyilagos őre: döntését Pozsonyban augusztus 30-án Ciliéi Ulrik referálása alapján hozta meg. Ennek befolyása akkor is fennállhatott, amikor V. László Bécset értesítette szeptember 25-én, hogy Budáról Futak felé indul és ott országgyűlést akar tartani. Mindkét esemény, elhatározás értelmét megadja, hogy a nagy ellenlábas már nem élt: Hunyadi Jánost járvány ragadta el Zimonyban augusztus 11-én. A Hunyadi-párt feje azóta fia, László lett, aki 1456/57-ben temesi főispán. Nagyobb következményekkel ekkor nem járó — legfeljebb 1458-ban jó emlékeket ébresztő — epizódnak bizonyult az 1456. szeptember 3-án bekövetkezett csatlakozása a Ciliéi Ulrik és Podëbrad György közti ligához. Lehet, hogy pillanatnyilag inkább ártott neki, mint használt: Habsburg részről ezt úgy vehették, hogy Hunyadi László is Podëbrad rangját akarja elérni. Az ellenállás anyagi bázisát erősíthette az egyik legfontosabb mezőváros megszerzése: Hunyadi fiai, László és Mátyás elszámoltatás során 1456-ban maguknak engedtették át a Hunyadinak 5000 aranyforinttal adós maradt Bernellys Péter fia János kormányzói kincstartó fiaival és özvegyével Bernellys birtokát, Kecskemétet. Ciliéi Ulrik az októberi futaki országgyűlésre 4000 német keresztest vitt. Az ellentétek végzetesen kiéleződtek, Hunyadi László csak királyi menlevél védelme alatt jelenhetett meg a futaki országgyűlésen. Megtagadta Belgrád vára és a délvidéki fegyveres erő átadását a királynak. Hunyadi János főkapitány örökéért folyt a küzdelem: V. László Futakon az elhunyt helyére Ciliéi Ulrikot tette, de a méltán elégedetlen Hunyadi László magát tekintette a jogos örökösnek, már október 12-én főkapitányi címmel élt egy fontos oklevélben, amellyel lovasok és gyalogosok felfogadására adott megbízást. Szinte azonnali válasz erre a mozgósításra az a Futakon, országgyűlés színhelyén 1456. október 13-án kiadott rendelkezés, amellyel László király az erdélyi szász székekhez fordul, pénzt kérve török ügyben és más ellenségei ellen. Az utóbbi belpolitikai értelmét megvilágítja, kik álltak a király mellett (Ex commissione proprio domini regis, dominis Wlrico comité Ciliae 79