Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

tánnyá (rikshövitsman) választották. Ez már a függetlenségi vagy éppen feudális nemzeti kormányzóság egy formája volt, olyan cím, amelynek párhuzamos közép-európai mozgalmakban is volt példája. Bár vezetői működésének második évében Engelbrektet egy főnemes meggyilkolta, a mozgalom eredménye nem volt megsemmisíthető: Kari Knutsson viselte 1436/38. években a birodalmi kapitány címét és 1440-ig nem adta ki kezéből a hatalmat. De az önállósulási és rendi tendenciát kifejezte az 1439/1528 közt használt svéd birodalmi körpecsét is, amely Szent Erik királyt ábrázolta páncélban, koronás sisakkal, lándzsára tűzött zászlóval, háromkoronás címerpajzzsal, a körirat szerint ez Svédország pecsétje, a szent pedig a svédek, gótok királya. Ez az államszimbólum szentesítette Kari Knutsson kormányzatát, 1438 óta már birodalmi elöljáró (riksföreständare) címmel. Ez már azt a rendszert jelzi, hogyan kívántak svéd államvezetőt állítani a kalmari unió idegen királyai ellenében. A kudarcot vallott Erik unokaöccse, Bajorországi Kristóf dánnorvég uralkodó megszerezte Svédországot (király 1440—48) és folytatta a parasztság elnyomását. Ennek svéd visszahatása időben már megközelítette a magyar és cseh kormányzóságot és megcsillantotta a reményt (az idegen dinasztiának a veszélyt) kormányzóságból kinövő helyi dinasztiára. A kalmari unió alakulásával elégedetlen svédek 1448ban saját királyt választottak, Kari Knutsson rangemelkedésének ez a szakasza 1457-ig tartott. Kis ezüstpénzeket (örtug) veretett svéd (Stockholm) és finn (Abo) országában. Az unió ellencsapását I. Keresztély dán—norvég király mérte ellenfelére (mint svéd uralkodó 1457—64), aki az Oldenburg-házat alapította és átmenetileg sikerült megszállnia Svédországot. Mint oldenburgi gróf és schleswig-holsteini örökösnő gyermekét németnek látta s küzdött ellene a svéd függetlenségi-rendi mozgalom. Merő véletlen, hogy Keresztély abban az évben tört Svédországra, midőn Hunyadi László vérpadra került. Az viszont párhuzamos, hogy ezáltal az idegen dinasztiák egyaránt megmutatták a hatalomhoz erőszak útján is ragaszkodásukat. Ez ellen a fejlemény ellen újra fellépett Kari Knutsson (király 1464—70) és tulajdonképpen három hatalom élt egymás mellett, mivel a vetélytárs Kari Knutsson és Keresztély királyokon kívül önálló hatalmat gyakorolt Johannes Benedicti uppsalai érsek. Az idegen és az egyházi hatalom ellenében a svéd — szélesen felfogott — rendi erők kerekedtek felül és önállóan tárgyaltak. 1464 augusztusában Károly királyt Stockholmban hat területi egység (landskap) parasztsága kiáltotta ki, amire az uralkodó egy kiáltványában hivatkozott. 1466-ban a và'sterâsi gyűlésen a király környezetét kisnemesek, városi lakosok, bányatulajdonosok, dalekarliai parasztharcosok és kilenc landskap parasztságának hivatalos küldöttei alkották. 1467-ben a királyság tanácsa, Stockholm városi hatósága, nemesek, városlakók küldöttei, három landskap parasztságának küldöttei együttesen esküdtek támogatást a fővárosban Kari királyuknak. Ezt a széles társadalmi erőt a dán—német fegyverek sem győzhették le, a brunkebergi vereség (1471) hatására I. Keresztély feladta kísérletét Svédország újabb alávetésére. Pedig ekkor Kari Knutsson már nem élt, életét 1470-ben bevégezte. Gótikus koporsója a karrier csúcsát jelzi, a fekvő alak király, de körülfutó felirata (Carolus dni Canuti militis aurati filius) emlékeztet a lovagi származásra. Ez utóbbit a Hunyadi-família emelkedése mellé állíthatjuk. Mivel halálakor a küzdelem javában folyt, a svéd ellenállásnak meg kellett oldania a kormányzást, Sten Sturét állítva Kari korábbi tisztébe. Ez az idősebb Stu re 1470 óta birodalmi elöljöró (riksföreständare), az egyik 1480-i oklevélen is ezzel a címmel elégedett meg (Sveriges 74