Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Gál Éva: Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok, 1535-1848. 1-2. Bp., 1982. 624-626

metelésért és más vétségekért kirótt pénzbírságok, a súlyosabb bűnökért — lopásért, rablásért, házasságkötés előtti gyermeknemzésért, házasságtörésért, emberölésért, gyilkosságért, boszorkányságért stb. — kiszabott kemény büntetések, de ezeken kívül a nem büntetéssel végződő panaszügyek is, plasztikusan jelenítik meg a korabeli városi élet számos, ha nem is minden, aspektusát (a források jellegénél fogva a gazdálkodással, a termelő, Sétfenntartó tevékenységgel kapcsolatos tények csak kisebb számban jelennek meg.) A színesen — jóllehet teljesen tárgyszerűen, dióhéjban — előadott történetek, amelyek néha egész életsorsokat vetítenek elénk, máskor a régmúlt mindennapok szokványos eseményeit, avagy éppen szörnyű bűntényeket mutatnak be, érdekes és élvezetes olvasmánnyá teszik a hatalmas adattömeget tartalmazó munkát. De az olvasmányosságon túl, a kiapadhatatlan bőségben áradó adatok — amelyeket Házi Jenő a kiadvány elsődleges célkitűzésén felül, mintegy pluszként nyújt át a mű használóinak — tovább növelik e forráskiadás értékét a várostörténet, s azon belül a városi életmód kutatói számára. Igen hasznosan egészíti ki Házi Jenő művét a függelékként közölt két rövid áttekintés a soproni polgárok származáshelyéről, illetve foglalkozási megoszlásáról. A két vastag kötet használatát különféle mutatók könnyítik meg. Az időrendi mutató — amelyet Tárnok Irén állított össze — a soproni polgárok irányítószámait évszázadok szerint csoportosítva közli. A foglalkozásmutató a mesterségek és foglalkozások betűrendjében adja meg a polgárok irányítószámait. A névmutató szintén e számokra utal. Közli végül a kötet a kiadványban használt magyar helységnevek mai hivatalos megfelelőit. E páratlanul gazdag, érdekes és értékes munkát tanulmányozva, természetszerűleg merül fel a kérdés, vajon követhető lenne-e ez a példa más hazai városok vonatkozásában? Ami a források megőrzöttségét illeti, sajnos, egyetlen más városunk senri mérhető Sopronhoz. Mégis, Házi Jenő e legújabb forráskiadványa — amely sok tekintetben lényegesen többet nyújt a forráskiadványoktól elvárhatónál — ösztönző például szolgálhat a hazai várostörténeti kutatás számára. Ha ma már elképzelhetetlen is, hogy egyetlen ember végezzen el ilyen hatalmas munkát, kutatói alkotóközösségeké korszerű számítástechnikai eljárások segítségével, nyilván sokat tudnak még tenni más városok forrásanyagának hasonlóan sokoldalú feltárása érdekében. Gál Éva 626