Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Nagy Emese - Hanák Péter: Budapest története IV. Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Írták Spira György és Vörös Károly. Főszerkesztő Gerevich László. Kötetszerkesztő Vörös Károly. Bp., 1978. A forradalmi ország szíve, 1848-1849 (Spira György). Budapest története, 1849-1918 (Vörös Károly) 610-612, 613-617

gyalják a nagyvárosi infrastruktúra kiépülését, amely csakhamar megközelítette a nyugatés közép-európai színvonalat, és lehetővé tette egy erős, sokágú gyáripar kiépülését. Vörös ugyancsak alaposan nyomon követi a gyáripar kiépülését és egyes vonatkozásaiban monarchiái vagy éppen európai jelentőségét (malomipar). Példaszerű a szorosan vett urbanisztika, a kommunális építkezések, a csatornázás, a közlekedés, a közegészségügyi és a közoktatási intézményhálózat viszonylag gyors kifejlődésének szakszerű bemutatása. Ami ezeknél a fejezeteknél elég gazdag szakirodalomra támaszkodhatott, a társadalomtörténeti fejezetek kidolgozásánál jobbadán saját kutatásaira, saját korábbi tanulmányaira támaszkodhatott. Ezért inkább a további kutatási eredmények jelzésére, és nem a tíz év előtti hiányosságok méltánytalan felsorolására szolgál az a megjegyzés, hogy ma már a burzsoázia foglalkozási és társadalmi tagozódásának, az alkalmazotti és értelmiségi réteg felnövekedésének, megosztottságának, az ún. „úri" és a „polgári" középosztály összefonódásának és éppen korszakunkban kiéleződő ellentétének árnyaltabb elemzéseivel is rendelkezünk. A társadalomtörténeti fejezetek a maguk korában újszerűekés megalapozóak voltak. Helyenként tanulmányszerű alapossággal tárták fel a főváros népesedését, magyarosodását, az asszimiláció bonyolult folyamatát, a nagypolgári vezetőréteg származási, foglalkozási, funkcionális csoportjait. A legeredetibb, egész történeti irodalmunkban úttörő vállalkozás a kispolgárság fogalmának, helyének, fejlődési 'tendenciáinak, összetételének, ezen belül a kisipari, a tőle erősen különböző kereskedelmi kispolgárság, továbbá az alkalmazottak e korban kialakuló, erősen differenciált rétegének leírása, elemzése, néhány jellegzetességének meghatározása. Nagy érdemnek tartom a févárosi — és elővárosi — munkásság kialakulásának, növekedésének, összetételének, helyzetének, mozgalmainak mindeddig legalaposabb — bár nem előzmények nélkül való feldolgozását. Teljesen új viszont a társadalmi „topográfia" „A társadalom a város térképén" c. fejezetek. Ezekben a szerző sikerrel kísérli meg Budapest egyes kerületei és régiói társadalmi arculatának felvázolását, ami a kerületekés régiók politikai mozgásának, gondolkodásának, „légkörének" megértéséhez nagyon hasznos társadalomtörténeti hozzájárulás. Ami e fejezetekből — részben egykori feldolgozatlansága miatt — észrevehetően hiányzik, az az életmód, a mindennapi élet szervezeti kereteinek, pesti sajátosságainak leírása. A szerző jószerint a lakáskultúra bemutatására szorítkozik, de alig említi a sajátos közép-európai — és ezen belül a sajátos pesti — kávéházkultúrát, amely otthon, lakáskiegészítés, a társas érintkezés színtere, szórakozóhely, munkahely, szerkesztőség, a pesti humor szülőhelye is volt. Ez a hiányosság már-már öncsonkító ökonómiának hat, hiszen a szerző egyik kedvenc témája a főváros mindennapi életének sok jellegzetes figurája, tájai, szervezetei, szokásai: egy urbánus szokáskultúra folklórja. Végül megemlítem, a várospolitika mindeddig legteljesebb feldolgozását, ami az országos köztörténetnek is értékes, fontos része, annál inkább, mert a szerző tudatosan törekszik a városi és az országos politika kölcsönhatásainak bemutatására. Itt persze — akárcsak a kultúrtörténetben — nem csekély módszerbeli problémákba is ütközött. Budapest ugyanis nemcsak egyik város a sok közül, amelynek politikája, mozgalmai, kul616