Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

zonytalan kérdésében a történész oldaláról nyilvánítson megalapozott véleményt. Ezáltal nemcsak széles távlatú történeti keretet ad a mai Budapest területének általános korai fejlődéséről, majd fővárossá válásáról, hanem a topográfia részletein keresztül közvetlen kapcsolatot épít ki a kötet művészettörténeti, elsősorban építészeti jellegű tanulmányával. Mondanivalója három részre tagolódik. Az elsőban határozott vonásokkal vázolja fel a középkori város általános európai és sajátos magyarországi kibontakozását. Vizsgálja a középkori város létrejöttének történeti feltételeit, majd rátér azon európai városok jellemzésére, amelyek közvetve vagy közvetlenül hatottak vagy kapcsolatba kerültek a magyarországi városok kibontakozásával. A mediterrán és a nyugat-európai városok mellett számba veszi Közép-Európa keleti részén a cseh és lengyel városfejlődést, de ezeken túl kitekint a nomád város illetve udvarhely sajátos, a nyugat-európaitól elütő, de a hazai viszonyokban szerepet játszó alapvonásainak jellemzésére is. E tömör és határozott vonásokkal megrajzolt összefoglalás nemcsak kitűnő áttekintést nyújt a koraközépkori városalakulás európai helyzetéről, fejlődési feltételeiről és irányairól, hanem egyúttal eleven keretet teremt a magyarországi városok kezdeteire,éreztetvén ezek nyugati és keleti szálait és ezek sajátos összefonódását. A hazai városfejlődés fenti értelmű összetevőiről, a települések lényeges gazdasági, társadalmi, jogi, földrajzi és művelődési feltételeiről plasztikus képet rajzol, kiemelve az államigazgatással kapcsolatos védelem, tehát a várak településalakító jelentőségét. E számos friss szempontot felvető bevezetés után tér át voltaképpeni tárgyára: Buda és Pest 10—13. századi kialakulására, majd a Vár és a polgárváros tatárjárás utáni kiépülésére. Fejtegetéseiben mindig szem előtt tartja a mai Budapest területének összes kitapintható települési előzményeit. Györffy a bevezetés utáni második fejezetben különös gondot fordít az általa vizsgált terület 10. századi helyzetére, hiszen ebből nőnek ki fokozatosan a későbbi települési központok csakúgy, mint a terület településeinek akkor még szétszórt, hosszú ideig falusinak számító apróbb gócai. A fejedelmi törzs szálláshelyei már magukban foglalják a későbbi főváros csíráit, kibontakozásának történeti lehetőségeit. Buda legendás eredetének rövid vizsgálata is tartalmaz olyan elemeket, amelyek megfelelő kritikával bevonhatók a történeti valóság rajzába. A Krumheltferdeye helynév 1389-i feltűnése bizonyítja, hogy Óbudán még akkor is élt a Nibelung-ének valamelyik korábbi változata az ottani lakosok között. Óbuda és a pesti castrum korai kialakulása, különböző népelemekkel való benépesülése olyan gazdasági és társadalmi kedvező feltételek mellett valósult meg, amelyek a Duna két partján történő államszervezés lényeges támpontjaivá váltak. A középkori történetben igen nagy szerepet játszó óbudai (általában budainak mondott) káptalan Péter király által történő alapítását a prépostsági templom Péter apostolról való elnevezése világosan bizonyítja. Hasonlóképpen az István királyt a trónon követő Péternek tulajdonítható a pécsi székesegyház első épületének emelése is, amit ugyancsak az apostolfejedelemnek szenteltek. II. Géza 1148-ban Óbudának adott fontos kiváltságlevele vezette be Óbuda emelkedését s III. Béla halála után, a 13. század első harmadában királyi székhellyé válását. Ezzel párhuzamosan Pest települési magja is kiépül. Ezt bizonyítja a domonkosok korai megjelenése, akik az 1220-as években már felépítették Pest déli felében, Györffy sze599