Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

ideje — minden valószínűség szerint Constantinus kora — szerepe és jelentősége, a korábbi légióstábor felszámolásának mértéke, számos, még tisztázni való kérdést eredményezett. Ezekre csak a további kutatások adhatnak megnyugtató választ. Kevés új adat áll rendelkezésünkre a korai, ún. Domitianus-kori légióstáborra vonatkozóan. Itt lényegében a Nagy T. által már ismertetett helyzeten kívül alig hoztak újat a kutatások. A légióstábort övező canabae területén több jelentős épület látott napvilágot. A tábortól északra általában díszesebb épületek, míg délre és keletre elsősorban ipartelepek és lakóházak maradványait sikerült feltárni, illetve megfigyelni. A széleken fekvő ipartelepek közül legjelentősebb egy nagy téglaégető kemence. Ugyancsak figyelmet érdemelnek az aquincumi temetők újabb feltárt részletei. Igy különösen számottevő a Benedek Elek utcánál kiásott temetőrészlet, melyben közel hétszáz sír került elő. Rendkívül értékes a késői légióstábortól délre elhelyezkedő későrómai temetőben felkutatott, valószínűleg hétkaréjos temetőkápolna, melyet sajnos csak részben lehetett feltárni. Ha nem is olyan jelentős változást, de számos új eredményt hoztak íz aquincumi polgárváros területén az utóbbi években végzett feltárások, leletmentések. Sikerűit tisztázni a polgárváros védműveit, így legutóbb az északi városfalat, s különösen fontos eredménynek számít az északi városkapu felkutatása. Ugyancsak jelentős eredmény a polgárvárost átszelő aquaeductus és a hozzátartozó díszkapu, valamint a vízvezeték keleti oldalán elhelyezkedő épületmaradványok feltárása. Ez utóbbiak a polgárváros észak—déli főutcájáról már ismert üzletsor hátsó traktusát képezik. A polgárvárostól délre, a Kaszás dűlőben nagyobb terület rómaikori beépítettségét sikerült tisztázni. Az újabb aquincumi kutatásokra vonatkozó felsorolásunk természetesen csak tájékoztató jellegű, hiszen a „Budapest története" megjelenése óta eltelt évtizedben számos kisebb-nagyobb méretű feltárás, leletmentés folyt az aquincumi településkomplexum szinte teljes területén. Ezek valamennyijének számbavétele, értékelése, vagy csak puszta felsorolása is meghaladja ezen rövid kis tájékoztatás keretét. A teljes értékelés nem is lehetett célunk, se feladatunk. Nagy Tibor összefoglalása az 1973-ban megjelent „Budapest történeté"-ben a város rómaikori életét, gazdaságát, társadalmi viszonyait, főbb történeti eseményeit korszerű eszközökkel rajzolta meg, felhasználva szinte a teljes, akkor rendelkezésre álló forrásanyagot. Az újabb feltárási eredmények túlnyomórészt feldolgozatlanok, a kutatások sincsenek lezárva, hiszen a városrekonstrukcióval párhuzamosan még néhány évig eltartanak a munkálatok. A teljes anyag közreadása még hosszú időt vesz igénybe. Ennek elkészültéig az 1973-ban megjelent kötet a korábbi eredmények összefoglalásával megfelelő kiinduló alapot jelent fővárosunk ókori történetének további feldolgozásához, a korszak eseményeinek, társadalomtörténetének, anyagi kultúrájának, kulturális életének, a település topográfiájának árnyaltabb megismeréséhez. Soproni Sándor 597