Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - Berza László: Várostörténeti források föltárása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-Gyűjteményében = Erforschung von stadtgeschichtlichen Quellen in der Budapest-Sammlung der Hauptstädtischen Ervin Szabó Bibliothek 567-581

sebb irodalomföltáró munkát, a könyvtár gyakorlatilag már megbékélt a bibliográfiai műhely kialakításának gondolatával, amikor 1952-ben megjelent a Minisztertanács határozata a könyvtárak feladatairól.

1 8 Igy már jogilag is a helyismereti tevékenység egyik otthonává tették a könyvtárakat. A rendelet után várható változásokkal, valamint a könyvtárak feladataival és lehetőségeivel a Szeged bibliográfiájának tervezése kapcsán Reguly Ernő foglalkozik.

19 Tanulmányában megállapítja, hogy mind az egyetemi oktatás támogatására, mind pedig egyéb kulturális követelmények támogatására, de gazdasági és társadalmi szükségszerűségekből is fontos feladat hárul a könyvtárakra a helyismereti tevékenység kapcsán. Ugyanezt a problémát lényegesen nagyobb távlatú áttekintésben a magyar bibliográfiai tevékenység történeti helyzetképébe beleépítve, a bibliográfiai tevékenység valamennyi fontos elvi és gyakorlati kérdés elemzésével kapcsolatban tárgyalja Módis László a Tiszántúl bibliográfiáról írt vitaanyagnak szánt tervezetében.

20 A szerző e tanulmányában nem csupán a Tiszántúl bibliográfiájával foglalkozik, hanem a Nemzeti Bibliográfia élesztésén is fáradozik. Szerves kapcsolatot vél teremteni a tájbibliográfia és a magyar nemzeti könyvészet között. Távlatokban pedig a teljes magyar helyismereti irodalom föltárására gondol. A vitaanyagban ismertetett és a túlzásoktól nem mentes elképzeléseket, valamint a megvalósíthatatlanságig túlméretezett anyaggyűjtési tervet az étintett könyvtárosok idegenkedve fogadták. Azt az alapgondolatot, amely szerint minden megyei és regionális feladatokra kijelölt könyvtár kötelessége a hozzá tartozó terület irodalmának ápolása, senki sen tagadta. Egyértelművé vált, hogy ezek a gyűjtemények a birtokukban lévő állomány gyarapításával, föltárásával, a helytörténeti kutatás fontos bázisai lehetnek, hiszen jószerével addig nem, vagy csak alig művelt faladatok életre keltése volt a cél. Később, a tanulmány lényegét minden helyismereti tevénkenységet érintő tervezet, vagy javaslat átvette, továbbfejlesztette. Sőt ennek szellemében néhány városi könyvtárban máris belevágtak a munkába. Ezek a vállalkozások azonban elhamarkodottak voltak, olykor irreálisan nagyvonalúak. Tapasztalat híján nem jól terveztek, nem mérték föl a várható munka nagyságát, nem számoltak azzal, hogy egyetlen ember már képtelen a feladattal megbirkózni. Arra, hogy jó szervezett munkaközösséget hozzanak létre, nem volt lehetőség. A kezdeti sikertelenségeket még hangsúlyozta az akkor már kialakuló elképzelés, miszerint több ezer hazai folyóirat földolgozásával egyszeri átnézéssel az egész ország helyismereti irodalmának regisztrálását kellene elvégezni. Ez a szándék mindmáig megvalósíthatatlan maradt. A tervezésből Budapest sem maradhatott ki, hiszen a megyei és más vidéki könyvtáraknál jelentkező követelmény hasonlóan vagy talán még fokozottabban fogalmazódott meg a fővárosban. Ide koncentrálódott a gazdasági, társadalmi, politikai és művelődésirányító szerep, amely az ország életében fontos volt. Helyismereti gyűjteménye hazai, de még nemzetközi vonatkozásban is tekintélyes volt. Várható volt tehát, hogy itt indul meg legelőször a bibliográfiai tevékenység, amely országosan is példát mutató lehet. Az előkészületek nem soká meg is kezdődtek. A tervezést alapos fölkészülés előzte meg. A hazai könyvészeti munkák elemzése, a korábbi bibliográfiai műhelymunkák és a külföldi szakirodalom tanulmányozása egyaránt példákkal szolgált. Ismert volt már ekkor 573