Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - Berza László: Várostörténeti források föltárása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-Gyűjteményében = Erforschung von stadtgeschichtlichen Quellen in der Budapest-Sammlung der Hauptstädtischen Ervin Szabó Bibliothek 567-581

harmadik és negyedik kötetét. Az egyik a visszafoflalás előzményeinek, az 1686. évi harcoknak és a visszafoglalást követő évek török elleni küzdelmeinek irodalmát, a másik pedig ugyancsak e kor grafikus ábrázolásait veszi számba.

11 A két kötet adatai elsősorban a Budapest Gyűjtemény állományából kerültek ki, de a teljesség érdekében az ismert könyvészeti munkákból — elsősorban a már említett Ballagi-féle bibliográfiából — és egyéb hazai és külföldi gyűjteményekből is vettek át adatokat. A sorozat ötödik kötete Aquincum irodalmát foglalja magában és 1939-ben jelent meg.

12 A nem nagy terjedelmű és jól szerkesztett bibliográfiában a témával foglalkozó monografikus művek mellett a szakfolyóiratok és néhány napilap idevágó adatai is megtalálhatók. A napilapokból kikerült adatok friss tájékoztatást és máshol föl nem lelhető információt adtak az akkori ásatásokról. A bibliográfia regisztrálta a magyar archeológusok életrajzi adatait is. Az életrajzi adatok gyűjtése ezzel kezdetét vette és napjainkra kiadásra szerkeszthető állapotban több, mint százezer tételt tartalmazó életrajzi katalógus áll a kutatók rendelkezésére.

13 A kapós bibliográfiai sorozat mellett a gyűjtemény dolgozói számos — az állomány ritkaságait, vagy egyes állománytestet, ill. tudományos tevékenységet ismertető publikációval jelentkeztek. Teljes felsorolását az 1981-ben megjelent Könyvtárak c. adattár tartalmazza.

14 Az itt ismertetett bibliográfiai sorozat kötetei és a kösőbb mind céltudatosabban tervezett és elkészített bibliográfiák csupán "ujjgyakorlatok" voltak az elképzelésekben már élő Budapest Története Bibliográfiához.

15 E műhelytanulmánynak beillő munkák során alakult ki, hogy milyen adattárak építése és fejlesztése szükséges a gyűjtemény minél teljesebb föltárásához. A módszertani és tartalmi követelmények is megformálódtak. Már az első kötet készítése közben kiderült, hogy a helyismereti bibliográfia hasznos jellemzője az annotáció, amely számos egyébként rejtve maradó adat megközelítését segíti elő. Egyértelműen beigazolódott, hogy a jól kiválasztott napilapok adatai is alapvető forrásai lehetnek a várostörténeti kutatásnak. Hasznos volt a fölismerés, hogy a képi ábrázolások rangos adatokat őriznek meg a jövő számára. Ugyancsak jelentős szerepe van a helytörténeti kutatásban a helyhez kötődő neves személyiségek életrajzi adatainak. De nem csupán módsezertani tapasztalatokkal szolgált a bibliográfiai tevékenység, hanem mind markánsabban körvonalazta a témabibliográfiák korlátozott használhatóságát, azt, hogy az állománynak csupán töredékét teszik megközelíthetővé, s hogy a teljes föltárás mennyire szükséges lenne. Mind nagyobb felelősség hárult a Budapest Gyűjteményre. A két háború között még kielégítő lehetett a szak- és témabibliográfiák kiadása, de az igények növekedésével 1945 után már nem igért megoldást. Közvetlenül a háború után néhány évig nem lehetett nagyobb irodalomfeltáró munkába kezdeni, hiszen amikor a könyvtárak fejlesztésére is jutott a pénzből, akkor a közművelődési könyvtári hálózatot erősítették és csak az 1950-es évek elején kezdődött meg a tudományos könyvtárak és gyűjtemények támogatása. Ekkor viszont már nem csupán a Budapest Gyűjtemény rekonstrukciója, hanem annak módosított és erőteljes gyarapítása is megindult. Sor került az elmúlt évtizedek mulasztásainak pótlására. Bővült a gyűjtőkör és a korábbinál lényegesen szélesebben értelmezett 570