Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Rajna György: Budapest köztéri és udvari díszkútjai = Zierbrunnen in Höfen und auf öffentlichen Plätzen in Budapest 539-556

A kutakat gyakran helyezték fali fülkébe, mely általában egyszerű, félkör végződésű volt, de több esetben magát a fülkét is gazdagon díszítették, pl. VI., Vörösmarty u. 38., V., Alpári Gyula u. 19., V., Múzeum krt. 19., VI., Népköztársaság útja 5. A kutak felszerelése kifolyóból, húzószerkezetből, vagy szivattyúkarból és az edényt tartó rácsozatból áll. A kifolyó rendszerint vasból vagy bronzból készült. Alaplemeze levél vagy ornamentális díszítésű rozetta, melyből a cső kinyúlik. Előfordul, hogy a rozetta magából a kúttestből van kifaragva. Maga a kifolyó lehet sima cső, vagy stilizált hal-, madárfej alakú. A cső végén bütyök szolgál a veder felfüggesztésére. Lehet a kifolyó női-, stilizált-, vagy szakállas férfi, vagy szatír fej, illetve gyakran oroszlánfej. A Soroksári úti Vágóhídon találkozunk ökör- és kosfejes kifolyókkal is. A húzószerkezet általában vasból készült és a kúttest felett helyezkedett el. A víz szívása egy ferde karú — felfüggesztése folytán — a kétkarú emelő elvén működik és a lefelé történő húzás következtében a kút vizét szívóhatás révén az ásott kútból a csövön felszívja és a kifolyóba juttatja. A húzószerkezet vízszintes része egységes kiképzésű és kétszeresen ívelt. A felfüggesztés a két ív közötti egyenes részen van és erős csavarral a kút fejéből kiinduló ferde illesztésű két pofa közé van erősítve. A szabadon lengő húzószár a vízszintes részhez csuklósan illeszkedik és a végén rendszerint a fogáshoz alkalmazkodó fafogantyúval van ellátva. A húzószár 1—2 esettől eltérően a kúttesttől jobbra helyezkedik el, de akad a bal olalon és középen felfüggesztett is. A húzószerkezet szabad mozgását biztosítja gyakran a kúttest felett kiképzett kis fali fülke, mely felül általában félkör végződésű. Van olyan eset is, amikor nem húzókart, hanem a kút mellett külön szivattyúkart alkalmaztak, pl. V., Alpári Gyula u. 13., V., Dorottya u. 11., V., Váci u. 67., V., Zrínyi u. 16.stb. A vízfelfogó edény elhelyezését szolgálta a kútkávákon sok esetben még megtalálható, a káva peremébe besüllyesztett két rácstag, melyet középen kisebb kör alakú rész fog össze. Ha magát a rácsot sok esetben már nem is találjuk meg, annak a kútkáva peremébe bevésett fészkét még láthatjuk. A kutak anyaga általában vörösmárvány, de találunk fehér márvány kutat is (pl. V., Károlyi u. 16.), több mészkő kutat és gyári készítősű öntöttvas kutat is, melyeket különböző színűre mázoltak. A kutakon találunk néhány esetben feliratot is, pl.: az I. ker. Szentháromság téren a Mátyás templom oldalbejáratával szemben a támfalom elhelyezett öntöttvas kúton az eredeti „ILLÉS KÚT" felirat látható, az I., Dísz tér 6. sz. ház lepcősházában levő barokk falikúton „C.W." monogram és „1744"-es évszám látható. Az V. ker. Váci u. 4. sz. ház udvarán levő kúton olvasható szöveg: „E ház épült 1843, Restauráltatott 1922.", a VIII., Szentkirályi u. 18. sz. ház udvarán levő kúton kettőskeresztes országalma és 1867-es évszám látható. Összehasonlítva a különböző helyen levő kutakat, azok között sok hasonlóságot találunk. Elsősorban vonatkozik ez az öntöttvas kutakra, melyeket nyilván gyárilag állítottak elő és így a faragott vörösmárvány, vagy kő kutaknál jóval olcsóbbak is voltak. De a hasonlóság a vörösmárvány és kőkutak esetében is kimutatható, ami nyilván abból ered, hogy azokat ugyanaz a kőfaragó mester készíthette. 551