Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Rózsa Miklós: Egy 1824. évi pesti üzleti hirdetés és annak forrásértéke = Eine Pester Geschäftsanzeige aus dem Jahre 1824 und deren Quellenwert 501-511

RÓZSA MIKLÓS EGY 1824. ÉVI PESTI ÜZLETI HIRDETÉS ÉS ANNAK FORRÁSÉRTÉKE Az anyagi és alaki megjelenésüknél, használati rendeltetésüknél fogva a tárgyi források közé sorolt történeti források között vannak olyanok is, amelyeken található írás tudósít valamely múltbeli eseményről, viszonyról. (Pl. feliratos síremlék, emléktábla, határkő, szöveggel ellátott festmény, feliratos emlékserleg, céhkorsó, céhbehívótábla, versenydíjként nyert tárgy a versenyt vagy a nyertes nevét, teljesítményét rögzítő felirattal stb.). E múltbeli maradványoknak megjelenésüknél, rendeltetésüknél fogva tárgyi mivoltuk a meghatározója, a rajtuk található írás az esetek egy részében kiegészítő szerepű, bár ennek történei forrásértéke sokszor jelentősebb, mint az írást hordozó tárgyé. A történeti források közé tartoznak a fogyasztókat valamely áru beszerzésére, ill. valamely szolgáltatás igénybevételére ösztönözni törekvő hirdető — mai szóval reklám — tevékenység keretében megjelent reklámajándéktárgyak. A reklámnak ezek az- eszközei az áruk értékesítéséért vívott harc élesedése során terjednek el. Ekként általában az utolsó száz év történetének forrásai. A számtalan fajtájú, formájú és kivitelezésű reklám-ajándék túlnyomó többsége használati tárgy (pl. labda, zsebtükör, kisebb-nagyobb írótömb kemény kötésben vagy anélkül, esetleg ceruzatartóval, zseb- és előjegyzési naptár, hamutartó, írómappa, pohár stb., stb.), és azon az ajándékozó neve, cége is olvasható és esetleg termékeit, áruját árusító helyét is megörökíti. Ha a tárgy alakjánál, jellegénél fogva arra lehetőség van, azon az esetek egy részében bővebb tájékoztatást nyújtó szöveget is találunk. Az ilyen tárgyi maradványok a történelemnek egyben írott forrásai is, habár tárgyi jellegük marad előtérben. Az ilyen múltbeli reklámeszközök a rajtuk levő szöveg és az abban található helymegjelölés (telephely, árusítóhely stb.) folytán azon kívül, hogy az ipar- és kereskedelemtörténetnek, egyben a helytörténetnek is forrásai. A reklámnak már a 18. században megjelent egyik eszköze volt az üzleti kártya. A múlt maradványainak ez a fajtája, mint az általa terjeszteni kívánt gondolatot nyomdai úton rögzítő (sokszorosított) múltbeli emlék, annál fogva, hogy nem tárgyi jellege, hanem elsődlegesen a rajta levő írás közvetít a történésznek hasznos ismereteket, írott történelmi forrásnak minősül. E rövid életre szánt aprónyomtatványok tájékoztatást adtak kibocsátójuk nevéről, cégéről, árujáról, annak választékáról, a kereskedés helyéről stb. A históriának ezek az éppen rendeltetésük folytán csekély számban fennmaradt s így ma már ritka morzsalékai, azon kívül, hogy papír-és nyomdaipari valamint reklám-régiségek (vagy majd azzá válnak), az ipar- és (vagy) kereskedelemtörténet, az árukínálat és kereslet, a fogyasztói szokások, az ízlés alakulásának és ezek révén az életmódtörténetnek is forrásai, de valamilyen sajátosságuknál fogva lehetnek helytörténeti forrásértékűek is. 501