Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

hogy az adatok igen hiányosakés ezért az eredmények nehezen értékelhetők. Az FFG-nél, illetve a Lampart Műveknél — az 1946 március 6-i közgyűlésen ezt a nevet vette fel a vállalat - 384 áttekinthetetlen 1946 első felének helyzete. Agyár kapacitásának30-70%-át jóvátételi szállítások kötötték le, 1946. januárban 440 áutóklávra kaptak megrendelést, majd ugyancsak jóvátételi keretben 312 000 petróleumégőre. Márciusban belekapcsolódott a vállalat a jóvátételi alumíniumedény szállításba, de jelentős mennyiségű aluminiumedényt gyártottak közvetlenül a szovjet frontszolgálat számára is. Májusban szovjet csillárszállításokról folytattak tárgyalásokat és mintegy 1500 db különböző csillárra és lámpára kaptak megrendelést. A jóvátételei szállítások nem bizonyultak rossz üzletnek, mert a megrendeléskor a vállalat jelentős előleget kapott anyagbeszerzésre, munkabérre és a szállított készáruk végleges elszámolása a mindenkori napi áron történt. Az áprilisban tartott ügyvezetői értekezlet szerint az akkor kapott jóvátételi előlegből kifizették az összbér 40%-át, holott a gyár kapacitásának csak mintegy 30%-át kötötték le a jóvátételi szállítások. Lassan megindult a fegyverműhely is, 1946 februárban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 600 vadászfegyvert rendelt, amelynek egy részét régi készletből szállították le. A vadászfegyver üzlet egymaga 12 000 dollár bevételt jelentett. Fejlődőben volt a termelés Törökbálinton is. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) engedélyezte a vadászpatron és bányagyutacs gyártást, ezenkívül kísérleteztek gyógyszerek (eucarbon) és mosópor előállításával is. 1946 elején már javult a vállalat teljes kapacitásának kihasználtsága is, a kőbányai telepen elérte a 30—40%-ot, a Soroksári úton 50%-os volt. A munkáslétszám 1649 főre (januári adat) emelkedett, de a termelékenység még alacsony szintű volt, szén és fűtőanyag csak egyes üzemrészeknek jutott, sok fontos segédanyag hiányzott. Kőbányán megkezdték az akkordbérrendszer bevezetését, a teljesítmények itt a háború előttinek 70%-át érték el, a Soroksári úti telepen az akkordbérek bevezetése nehezebben valósult meg, és csak az 1938 évinek 40%-a körül mozgott. 38s 1946.február elsején új bérrendszer, az ún. kalóriarendszer lépett életbe. Ez mozgó bérskálát jelentett, valamint kötelezően előírta bizonyos mennyiségű és minőségű élelmiszereknek természetbeni juttatását a munkások részére, beleértve a családtagokat is.

386 A vállalat igazgatósága, amely a rendelet megjelenésekora legélesebben tiltakozott annak életbeléptetése ellen, végül is képesnek bizonyult a munkavállalók kalóriaadagját természetben kiadni, sőt azon felül pl. fát, bakancsot is osztott ki a munkások között. A kalóriarendelet azonban csak ideig-óráig segített a munkásság helyzetén. A kiadott természetbeni élelmiszeradag csak a létminimumot biztosította. Nem terjedt ki a dolgozók egyéb szükségleteinek kielégítésére, amelyre a pénzbeni juttatás viszont nem volt elegendő. A készpénzben fizetendő alapbérek összegét 1946. február 15. és június 10. között tizenhat alkalommal emelték, ennek ellenére a fűtés, világítás, ruházkodás költségeit nem fedezte. A munkásság ezekben a hónapokban a szó szoros értelmében lerongyolódott. Ilyen körülmények között érthető, hogy a munkásság hangulata nem volt nyugodt, május 6. és 7-én a Soroksári úti telepen részleges sztrájkok törtek ki, mert míg Csepelen a gyár 100%-os béremelést adott, a Lampart csak 50%-ot fizetett ki.

38 7 Az infláció üteme következtében azonban minden bérkorrekció csak pillanatnyi enyhülést hozott. Április végétől a béremeléseket nem is lehet követni, április 26-án egy szakmunkás órabére 448