Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471
néhány ügyes műszaki alkalmazott lépett ki a vállalattól és a vetélytárs cégeknéJ helyezkedett el. Felismervén a magas műszaki képzettséggel rendelkező, jól betanított munkaerők további várható eltávozásának káros következményeit, a vezetőség kénytelen voft úgy határozni, hogy a fontos tisztviselőket kedvezmények nyújtásával bírja rá a helybenmaradásra. E kedvezmények egyik formájaként a megtartani kívánt alkalmazottakat felvették a vállalat által fenntartott, előzményeiben a volt Lámpagyár hasonló rendeltetésű létesítményeire visszanyúló nyugdíjintézetbe. 276 Munkásmozgalmak A Fegyvergyár és a Lámpagyár fúziója komoly szervezőmunkát kívánt a Vasas Szakszervezet tisztségviselőitől. A munkabérek és munkaviszonyok, valamint az azokkal kapcsolatos kérdések egységes szempontok alapján történő megítélése, a kialakított álláspont eredményes megvédése érdekében a két gyár munkásságát közös akcióba kellett összefogniuk. E célból 1935. novemberében mindkét vállalatnál gyári értekezleteket tartottak. Az ott hozott határozatok értelmében a bizalmi testületek közös, sorozatos ülésezése kezdődött meg. 277 Az átszervezés időszakát a vállalat vezetői — mint azt már láttuk — valóban felhasználták a munkásság elleni támadásra, a számukra nem kívánatos dolgozók eltávolítására. Lényegében emiatt tört ki a sztrájk 1936. április 14-én a kőbányai telepen,levő kádműhelyben. A megmozdulásra közvetlenül az szolgáltatott okot, hogy míg a munkások 50%-át mérhetek óta szabadságolták, addig a munkában állókat túlórázásra kényszerítették. A többletmunkával megterhelt dolgozók természetesen szabadságolt társaik visszahívásához ragaszkodtak, tényleges foglalkoztatásuk érdekében emeltek szót. Kívánságukat az igazgatóság kereken megtagadta, a túlórázás ellenzőit pedig elbocsájtással fenyegette meg. Az ellentétek áthidalhatatlanok lévén, a kádműhely dolgozói az említett napon beszüntették a termelést. Harcukat nem koronázta siker, mert az igazgatóság bőven válogathatott a sztrájktörőkben, így nem került kényszerhelyzetbe és nem kellett engedményeket tennie. A négy hónapon keresztül tartó munkabeszüntetés nemcsak az eredeti célt tekintve bizonyult eredménytelennek, hanem következményeiben is érzékenyen sújtotta a harcot vállaló munkásokat: a sztrájkolóknak csak egy része foglalhatta el ismét munkahelyét. 278 Ugyanazon év szeptember 8-án az esztergályosok és a gépmunkások álltak le, hogy érvényt szerezzenek bérjavítás iránti követelésüknek, egyúttal pedig tiltakozzanak a vezető bizalmi elbocsájtása miatt. A három napig tartó sztrájk - legalábbis anyagi vonatkozásban — eredménnyel zárult, a résztvevők szeptember 11-én újra munkába álltak. 279 Az 1937. évben már csak néhány kisebb megmozdulásról tudunk. Közös jellemzője volt e fellépéseknek, hogy a dolgozók a munka beszüntetése nélkül kapták meg a kívánt béremelést. Tárgyalások eredménye volt a kőbányai telepen levő feketeműhely esztergályosainak 5 filléres, az öntők 3%-os, a gépformázók 3.5%-os, valamint az öntvényköszörűsök 6%-os órabérjavítása. Hasonlóképpen a zöld asztal mellett született az a megegyezés is, mely a szerszámlakatosok és idomszerészek bérét a budapesti átlag színvonalára emelte fel. 28 ° 426
