Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

a rendelkezésre álló hely gazdaságos kihasználását, a volt fegyvergyári üzemek megfelelőbb elhelyezését, összevonását követelte meg. Az ennek érdekében végzett műhely átcsoportosítások, új és toldalék építkezések, épületszerelések nemcsak az 1936. évben zajlottak, hanem áthúzódtak a következő esztendőre is. A volt lámpagyári telep is az építkezések zajától volt hangos az 1936. év második felében. Amint a régi üzemek Soroksári-útra történő átszállítása júliusban befejeződött, azonnal megkezdték az új fémhenger- és présmű építését. Első lépésként az üresen maradt, e célra nem megfelelő épületeket bontották le, majd augusztusban megindult és a tél beköszöntéig tartott az új tervek szerinti építkezés. Ekkor vehették csak kezdetüket a felszerelési munkák, melyek a következő év márciusáig húzódtak el. A régi üzemek közül 1936-ban csak a zománcmű maradt meg eredeti helyén és lényegében változatlanul, de az 1937. év már ott is számos változást és átalakítást eredményezett. A fúzió révén egyesült két vállalat törzstelepein végrehajtott építkezési és átalakítási munkák vázlatos ismertetése után végezetül meg kell emlékeznünk az újonnan létesített törökbálinti tüzérségi lőszeralkatrész-összeszerelő üzemről is. Ennek építése a minisztériummal folytatott tárgyalások elhúzódása miatt csak 1936 júniusában vette kezdetét. Egyéb okok továbbra is hátráltatták az építkezés befejezését, így az üzem felszerelési és berendezési munkálatai csak 1937 januárjában indulhattak meg és kb. március hóban értek véget. 248 Már a fúzió után megindult építkezések és átalakítások vázlatos felsorolása is érzékletesen szemlélteti azt a felfokozott tempót, amit a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár vezetősége a hadiipari kapacitás növelése érdekében 1935 novemberétől kezdve diktált. Tekintettel azonban arra, hogy az ellenforradalmi korszak egyik vezető hadiipari vállalatáról van szó, hasznos az 1935—1938 közötti beruházásokat egy kissé részletesebben is megvizsgálni. A vállalati ingatlanok (gyártelek és épület), valamint a géppark és a berendezések mérlegértékének alakulását az alábbi táblázat szemléleti:

249 Gépi berendezés Ev Ingatlanok és felszerelés Összes állótőke ÉRTÉKE PENGŐBEN 1935. 4.212.330 6.864.266 11.076.596 1936. 6.026.573 9.255.886 15.282.459 1937. 7.306.337 12.001.976 19.308.313 1938. 8.386.340 12.705.082 21.091.422 Az állótőke rohamos, három esztendő alatt közel 100%-os emelkedése már önmagában is elárulja azt a mindent elsöprő lendületet, amellyel Dammangék igyekeztek felkészíteni a vállalatot a második világháború várható hadirendeléseinek minél teljesebb készültségben való fogadására. Még szembetűnőbbé válik az óriási nekirugaszkodás, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat, fennálásától kezdve 1935. végéig, tehát közel 45 esz417