Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

• Az összeállítás szerint 1929. december 31-én 459 munkást foglalkoztatott a Lámpagyár. A fegyvergyári állapotokhoz viszonyítva az első és legfontosabb eltérés abban jelentkezik, hogy a Lámpagyárban a szakmunkások száma jóval alatta maradt a képesítéssel nem rendelkező dolgozóknak, az összlétszámnak mindössze 28%-át tette ki. Ez a jelenség a gyárban végzett munka alacsonyabb igényű műszaki színvonalára utal. További jelentős különbség, hogy a Fegyvergyárhoz viszonyítva igen magas volt a nőmunkások számaránya. Ha csak a kifejezetten nődolgozóként feltüntetett kategóriát vesszük figyelembe és eltekintünk attól, hogy a segédmunkások és a tanoncok között is akadhattak nők, akkor is az összlétszám 37%-a közülük került ki. A szakképzetlen és női munkások igen magas számaránya, az olcsó munkaerőt jelentő kategóriák túlsúlya okozta, hogy a lámpagyári bérszínvonal összességében elmaradt a Fegyvergyáré mögött. Az alacsony színvonal a szakmunkások bérét is károsan befolyásolta. Ilyen körülmények között csak 25 szakmunkás (az összlétszám 5.4%-a) órabére haladta meg az 1,— P-t, szemben a fegyvergyári 8.1%-kal. Még nyilvánvalóbbá válik a lámpagyári bérszínvonal alacsony volta, ha összehasonlítjuk a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének kötelékébe tartozó többi vas-, fém- és gépipari vállalat azonos szakmunkáskategóriáinak összesített bérátlagával.

232 Az összevetésből kiderül, hogy mindössze a gépformázók, kovács segítők, vasesztergályosok, fémesztergályosok és csiszolók, összesen 28 fő, vagyis a vállalati összlétszámnak csupán 6.1%-a (a Fegyvergyárban 52.17%-a) kapott magasabb béreket az iparági átlagnál. Az iparági átlagbérezéstől elmaradt a többi szakmunkás, összesen 101 fő, az összlétszámnak 22%-a. Miután a nem szakképzett munkáscsoportok összesített átlagbér adatait a Vasművek Egyesülete nem közölte, a lámpagyári munkásság 71.9%-át kitevő, e kategóriába tartozó munkásréteg esetében az összehasonUtastól el kell tekintenünk. Említésre méltó azonban, hogy a lámpagyári nőmunkások alacsony béréhez hasonlókkal a Fegyvergyárban nem találkozunk. Munkásmozgalmak a Lámpagyárban Az 1920-as éveknek különösen az első felében a Lámpagyár is a munka és a tőke közötti többszöri összeütközésnek a színtere volt. A munkásmegmozdulások azonban — a Fegyvergyártól eltérően — általában a vállalat keretein belül maradtak, ritkán kapcsolódtak a szélesebb körű vasas tömegmozgalmakhoz. A tanulmány csak a két jelentősebb bérharcot kívánja ismertetni. A vállalat 15 öntőmunkásának 1921 februárjában kirobbant és áprilisig tartó munkabeszüntetését nem a résztvevők számának nagysága, hanem az tette emlékezetessé, hogy kilépve a gyári keretekből szervesen kapcsolódott a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének kötelékébe tartozó vas- és acélöntödék 540 öntőjének fellépéséhez. A közel három hónapon keresztül elhúzódó sztrájk a munkások és munkáltatók közötti megegyezéssel ért véget.

233 Az 1924. év első négy hónapjában heves összecsapások színtere volt a Lámpagyár. A préselőnők már január első napjaiban sztrájkot indítottak bérköveteléseik teljesítéséért. 412