Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

vonatkozó megrendelés érkezett. E fegyvereket sikerült a kívánt minőségben leszállítania gyár mégis ráfizetett erre az első jelentősebb üzletére.

14 Ekkor váratlan esemény robbant ki, mely egyszeriben pontot tett a gyárban történtek legelső korszakának végére. 1893. január 30-án a munkásság sztrájkba lépett. A munka beszüntetést az váltotta ki, hogy a Németországból ide rendelt katonavezérigazgató, Kühn Károly militarista jellegű szolgálati szabályzat szerint bánt a munkásokkal. A sztrájkban kezdeményező szerepük volt azoknak a Stájerországból és Berlinből hozatott németajkú munkásoknak, akiket mézes-mázos ígéretekkel csábítottak Magyarországra. A német munkások, akik túlnyomó többségben voltak az alkalmazottak között, magyar szaktársaikat is maguk mellé állították olyannyira, hogy végül ,,a mozgalom tényleges vezetői nem németek, hanem magyarok" lettek. Sérelmezték, hogy a megállapított napi 10 órai munkaidő ellenére sokszor éjjel 10—12 óráig dolgoztak. Szigorú bírságot kellett fizetni a késve jövőknek, a munka közben beszélgető, vagy táplálkozó munkásoknak. A sztrájk akkor robbant ki, amikor a vezérigazgató a szervezkedő munkások 50 vezetőjét azonnali hatállyal elbocsátotta. A sztrájkolok memorandumot fogalmaztak meg, melyet Sapuk Péter, Schultheisz Salamon és Csermin János adott át az igazgatóságnak. Ebben kérték a gyári rendtartás módosítását, a munkaidő pontos betartását, a büntetések és büntetéspénzek emberséges mérséklését, az így befolyt összegeknek a munkások általános betegsegélyző pénztárának rokkantalapjához csatolását, a szerszámok ingyenes juttatását, a túlórák kétszeres díjazását. Végül 10 százalékos bérjavítást kértek a heti 15 forintnál kevesebbet kereső önálló és a heti 10 forintnál kisebb fizetésű segédmunkások számára.

15 Végül az történt, hogy az igazgatóság által megszabott végső határidő alkalmával, február 10-én 1177 munkás újra felvette a munkát. Mintegy 300 alkalmazott azonban továbbra is sztrájkolt. Mivel ezek zömükben német ajkú munkások voltak, elbocsátásuk után vonatra ültek és Bécs felé elhagyták az ország területét. Útiköltségük egy részét a sztrájkbizottság fedezte.

16 A sztrájkolok ugyan nem érték el kitűzött céljaikat, mozgalmuk azonban valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy Kühn Károly is rövidesen megvált állásától és a jelek szerint szintén elhagyta az országot. 1894. június 1-én igazgatósági tagsága megszűnt.

17 Mivel a vállalkozás üzletmenete nem akart rendbejönni, a Löw-cég jónak látta, hogy a részvények egy részén túladjon. Ekkor lépett színre a Magyar Általános Hitelbank Rt,illetőleg a mögötte álló ,,Nobel" Dinamit Társaság. Ujabb, ezúttal feloszlatás nélküli, viszonylag zökkenőmentes helycsere játszódott le. A vállalat igazgatóságába bevonultak a Hitelbank és a „Nobel" Dinamit Társaság megbízottai. * 8 1893. szeptember 15-én új részvény címleteket adtak ki. A 4.800.000 koronát kitevő alaptőke innen kezdve 12.000 darab, 400 koronás részvényre oszlott. Ugyanez év július 15-én sor került az alapszabály módosítására. Eszerint a jövőben gyártani fognak fegyvereket, fegyver alkatrészeket, gépeket, szerszámokat, előállítanak és eladnak minden olyan gyártmányt, melyek gyártására a gyár berendezése alkalmas. 19 1896—1897-ben műszakilag valóban felújították a gyárat és a fegyvergyártás mellett megkezdték a fokozottabb gépgyártást is. 20 1897. június 30-án a közgyűlés a részvények névértékét 400 koronáról 300-ra szállította le. Igy az alaptőke 1.800.000 osztrák értékű forintot, illetőleg 3.600.000 koronát tett ki. Mivel azonban ugyanekkor 6.000 db., egyenként 300 koronával teljesen befize377