Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Jenei Károly: Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. és elővállalatai = Die Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Vereinigte Glühlampen und Elektrizitäts AG.) und ihre Vorgänger 337-374

Kereskedelmi Bank tanácstermében. A részvénytársaság alaptőkéjéhez az Egger B. és Társa cég budapesti és bécsi gyárával, ingatlanaival, az épületekkel, felszerelésekkel, berendezésekkel, készárukkal, félgyártmányokkal, nyersanyagokkal, követeléseivel és tartozásaival, illetőleg mindezek pénzértékével járult hozzá. A Villanyos Izzólámpagyár Rt. különállását egyelőre megtartotta. A 600 000 forintra értékelt apportért, nem készpénzbeli betétért, az Egger család 6000 db 100 forintos névértékű részvényt kapott. A részvényeket a Kereskedelmi Bank és az Egger család szindikalizálta. A nyolc tagú igazgatóságban a bankot három, az Egger családot pedig öt delegált tag képviselte. Azzal, hogy a Kereskedelmi Bank delegált igazgatósági tagjai vétójoggal rendelkeztek, a 10 000 koronán felüli beruházásokhoz, a 60 000 koronát meghaladó üzletek kötéséhez és az évi 6000 koronánál magasabb fizetésű tisztviselők alkalmazásához a bank beleegyezését kellett megszerezni, az új vállalat a Kereskedelmi Bank ellenőrzése alá került. Az alakuló közgyűlés az igazgatóság tagjaiul Szabó Jenő főrendiházi tagot, Vas Ferenc Kereskedelmi Bank aligazgatót, Maishirn Péter ny. vasúti felügyelőt, dr. Deutsch Izidor ügyvédet, Egger Bélát, Egger Dávidot, Egger Gyulát és Egger Jakabot választotta meg.

21 A fokozódó tőkeszükséglet nyomására a Villanyos Izzólámpagyár Rt. 1897. június 30-án beolvadt az Egyesült Villamossági Rt.-ba. A fúzióval kapcsolatban a vállalat alaptőkéjét 1 650 000 forintra emelték fel. A tranzakciót ismét a Kereskedelmi Bank bonyolította le, melynek az Egyesült Villamossági Rt.-ban való érdekeltsége 37 1/2%-ra emelkedett.

22 A finánctőke bekapcsolódása lehetőséget adott a vállalat üzletágainak s elsősorban az izzólámpa gyártásának a fejlesztésére. A villamos világítás terjedésével az izzólámpa iránti kereslet egyre növekedett. Emelkedett az üzletág jövedelmezősége is, bár a verseny a gyártási hasznot lényegesen csökkentette. A vállalat izzólámpa gyártása az 1897—1898-as üzletévben a napi 5000 db-ot, az 1898—1899-es üzletévben pedig már a napi 7500 db-ot elérte.

23 A gyártás folyamatos fejlesztésének azonban a Huszár utcai gyárban korlátai voltak. Az izzólámpa osztály viszonyai ezért parancsolóan radikális intézkedéseket követeltek. A megrendelés, gyártás és értékesítés évenként átlag 30%-kal növedekett. Az elektromos világítás terjedése következtében az értékesítés növekedésének az állandósulására joggal lehetett következtetni. Az izzólámpa ezért csak tömeges gyártás esetén járhatott haszonnal. Azok a gyárak, melyek nem tudták produkciójukat folyamatosan növelni, a teljesítőképes gyárakkal nem tarthattak lépést. Ennek következtében a szükségletet a versenyképes gyáraknak kellett kielégíteni, amivel viszont nagyobb értékesítési területhez jutottak. Érdekes jelenség volt, hogy az értékesítési lehetőség növekedése ellenére új lámpagyárak nem létesültek olyan ütemben, amint az várható lett volna. Ebben feltétlenül szerepet játszott az a körülmény, hogy a munkásság betanítása sok időt, türelmet és anyagi áldozatot igényelt. ^ Az Egyesült Villamossági Rt. gyári viszonyai a század végén az izzólámpa gyártás természetes fokozására már alig adtak lehetőséget. A munkahelyek összeszorításával Pintér József műszaki igazgató véleménye szerint a napi produkciót 10—11 000 db lámpára fel lehetett volna fejleszteni. De félő volt, hogy minőségi vonatkozásban az ellenőrzés megnehezül, az önköltség és a törési százalék pedig jelentősen emelkedik. Az izzólámpa osztály 341