Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309

alkalmazottak helyzetét szabályozó 89. § kimondja, hogy az ő helyzetükre a kereskedelmi alkalmazottakra érvényes jogszabályok vonatkoznak. Fenntartja viszont a főváros jogát — az üzem közérdekű rendeltetése miatt — az ettől eltérő szabályozásra is. A mellékfoglalkozások egyéb tevékenység és rokoni kapcsolatok is szabályozásra kerülnek a szakaszban. A kereskedelmi társaság alakjában működő üzemek tekintetében bár a törvény előírásai (91. §) tartalmaznak bizonyos szempontokat, mégis annyi kivételes felmentési lehetőség áll fenn, hogy ezek a törvényszempontok gyakorlati értékkel alig bírnak. A törvény e szakaszának indokolása szerint a cél az, hogy a jövőben a főváros részvénytársasági formában csak oly üzemet tartson fenn, ahol külső tulajdonosok is találhatók. Részvénytársasági alakban közüzemet a törvény megkötései szerint csak a belügy- és a pénzügyminiszterek együttes engedélyével lehet a jövőben alapítani. „Tapasztalat szerint ui. a községi üzemeket rt. forma nélkül is éppen olyan jól el lehet vezetni, s az ily alakban vezetett üzemeknél sokkal megfelelőbben érvényesül az önkormányzat rendelkezési, felügyeleti és ellenőrzési jogköre."

24 A törvény tehát alig érintette a községi részvénytársaságokat, ahol az összeférhetetlenség és a mammutfizetések kiáltó példái voltak találhatók. A részvénytársaságok igazgatóságának 16—22 főnyi tagságában polgármester, alpolgármesterek, tanácsnokok és városi vezető politikusok foglaltak helyet. A legnevesebbek közülük tagjai voltak az igazgatóságok mellett működő végrehajtó bizottságnak, ahová természetesen a törvényhatósági bizottság ellenzéki pártjainak igazgatósági tagjai már nem juthattak be. Az igazgatósági és végrehajtó bizottsági tagok függetlenül a vállalat által elért eredménytől ülésenkénti tiszteletdíjakat, továbbá havi költségmegtérítést és kocsipénzt kaptak. A 20 millió pengővel veszteséges és végül felszámolásra kényszerült Budapest Székesfővárosi Várospénztár Rt. 19 igazgatósági tagjának az 1931 és 1932 évekre a fenti címeken személyenként 4 050—11 350 pengőt fizettek ki, holott már 1929-ben is 3 millió pengő veszteséget kényszerültek bevallani. Az igazgatóságban 2 volt miniszter, 1 volt főpolgármester, 1 volt alpolgármester és 2 tanácsnok és várospolitikusok mellett mindössze 1 húsipari szakember volt található. Arrtikor 1933 novemberében megpróbáltak valamit visszaszerezni a jogtalanul kifizetett összegekből, senki sem volt hajlandó közülük bármit is visszaadni. Jellemző a kiküldött vizsgálóbizottság eljárására, hogy az igazgatóságban helyet foglaló és tiszteletdíjakat szintén felvett aktív főtisztviselőktől meg sem kísérelték az összegek visszakövetelését. Nem volt jobb a helyzet a községi takarékpénztárnál sem, ahol 18 igazgatósági tag között Sipőcz polgármester, Buzáth alpolgármester és Lamotte pénzügyi tanácsnok mellett Haller István volt miniszter és más várospolitikusok foglaltak helyet. 1930-ban az igazgatóság az előző üzletév nyereségéből csaknem 18 000 pengőt vett fel jutalom címén. Természetesen költségtérítés, tiszteletdíj és nyereségrészesedés is jutott számukra, csak ezek összegét nem hozták nyilvánosságra. A BSZKRT 16 tagú igazgatóságában Sipőcz polgármester mellett Bárczy volt főpolgármester és Folkusházy volt alpolgármester vezérigazgató és a várospolitikusok foglaltak helyet. 1930-ban 21 000 pengő tiszteletdíjat kaptak s ehhez járult a költségtérítés és ingyenes szolgáltatások (mint pl. gépkocsi, távbeszélő ingyenes használata, bundák, lábbelik ingyenes készítése a vállalat műhelyeiben, külföldi „tanulmányutak" költsége stb.). E juttatások a kereskedelmi törvény szerint