Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309

Kormánykísérletek a főváros gazdálkodásának és üzemeinek külső ellenőrzés alá helyezésére A főváros közüzemi hálózata szervezeti és irányítási szempontból az 1920-as évek végén a teljes összevisszaság képét tükrözte. A közüzemek minden előre átgondolt terv nélkül, szükségességük felmerülésének időpontjában keletkeztek. A községesített magánvállalatok többnyire részvénytársasági formában üzemeltek. A változatos működési formák létrejöttének fő oka az volt, hogy a még mindig hatályos 1872. évi fővárosi törvény nem szabályozta, milyen elvek szerint és milyen működési formában alapíthat a város közüzemet. A főváros tanácsa, amely végső fokon e kérdésekben határozott, több esetben a törvényhatósági bizottság és a belügyminiszter engedélye és tudta nélkül létesített üzemeket. Általában ezt a gyakorlatot olykor követték, amikor már valamely működő közüzem tevékenységének kiterjesztésére alvállalatokat kívántak létrehozni. A főváros keretében egy sor olyan üzem is működött, melyek nem valamilyen közfeladatot láttak el, hanem üzleti vállalkozásokkal foglalkozva, jövedelemszerzési célokat szolgáltak.

13 A közüzemek körében a részvénytársasági formától kezdve az egyéni cégeken át egészen a tanácsi ügyosztály vezetése alatt hivatalszerűen kezelt intézményekig minden forma megtalálható volt. A házinyomdát, a kertészeti telepeket, az iskolai termelő gazdaságokat, az egészségügyi termelő intézményeket az illetékes ügyosztályok irányították, önálló könyvelésük, elkülönített vagyonuk nem volt. A legnagyobb közművek egyéni cég alakjában üzemeltek, mint pl. a víz-, gáz- és elektromos művek, de ezen üzemek szervezete nem alakult ki a szükségletnek megfelelően s a tanácsi irányítás akadályozta a szakszerű üzemeltetés érvényesülését. Az egyéni cégek vagyona sem került elkülönítésre a főváros vagyonától. Egy sor igen jelentős fővárosi üzem, közöttük a legriagyobb BSZKRT, részvénytársasági alakban működött. E vállalatoknál a fővárosi törvényhatóság befolyása szinte teljesen attól függött, hogy a részvénytársaság vezető testületeibe (igazgatóság, végrehajtó- és felügyelő bizottság) delgált tagok milyen felfogásban és ügybuzgalommal látták el feladatukat. Formai okok miatt a belügyminiszter sem tudott megfelelő ellenőrzést gyakorolni a közületi részvénytársaságok fölött. A közüzemek szervezeti és formai rendszertelenségének a fővárosi törvény elavult és hiányos voltán kívül a kereskedelmi törvény, az 1875:

XXXVII.te. elégtelensége is okozója volt. E törvény megalkotásának idején Magyarországon alig létezett közüzem. Ennek a ténynek az volt a következménye, hogy a kereskedelmi törvény sem ismert olyan vállalati alakzatot, mely a közüzemi követelményeknek megfelelne. A jogalkotásnak ez a hiányossága tette lehetővé, hogy a fővárosi közüzemek alapításánál, irányításánál, a szervezet és üzemelési forma kialakításánál, a díjtételek és tarifák képzésénél, a nyereség hovafordításánál sokféle megoldási változat és módozat alakult ki. Az 1930-as évek kezdetén országosan működő mintegy 620 közüzem hasonló helyzetben volt, mint a főváros vállalatai, mégis az egységes rendezést lehetővé tevő, vagy előíró jogszabály a két világháború közötti időszakban nem született meg. A főváros viszonylatában az 1920-as években két új törvény is módosította a törvényhatóságok működését, de gazdasági vonatkozásban e törvények alig hoztak valami újat a régi szabályozáshoz képest. Az 1920:IX.tc. (A székesfővárosi törvényhatósági bizottság 294