Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Kiss József: Tóth Gáspár, Petőfi "mecénása" : egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban = Gáspár Tóth, Petőfis Mäzen : ein herrvorragender bürgerlich-ungarischer Schneidermeister im Reformzeitalter und in der Revolution 241-286

jus 7-i rendes félévi közgyűlésen kerül sor a több mint másfél éve esedékes tisztújításra; Tóth Gáspár nincs jelen, de a választmányba (60 tag közé) 84 szavazattal újra bekerül (Petőfi negyedmagával 100 voksot kap, 100-nál többet csak hárman),

114 tehát ez a határozottan baloldali csoportosulás is méltónak tartja arra, hogy vezető testületének tagja legyen. Május 18-án újabb rendkívüli közgyűlést hívnak össze, melyen gr. Teleki László elnök indítványára elhatározzák, hogy a minisztérium által felállítandó önkéntes hadsereg toborzását széles körű akcióval támogatják: gyűjtőíveket nyitnak, körleveleket küldenek szét stb. Mindezek intézésére 40 tagú bizottságot választanak, köztük (Petőfi, Vasvári, Vörösmarty mellett) Tóth Gáspárral. Ez a testület mindössze két ülést tart, mert működését - a minisztérium közbelépésére - felfüggesztik, ill. csak a Körön belüli gyűjtésre korlátozzák.

115 Pest város polgárainak április 19-i közgyűlésén, az 1847/48. évi (utolsó) rendi országgyűlésen alkotott törvények felolvasása és kihirdetése után határozatot hoznak, hogy az új városi törvény végrehajtására javaslatot kell kidolgozni; e célból Nyáry Pál elnöklete alatt bizottságot küldenek ki, melynek tagjai közé természetesen Tóth Gáspárt is megválasztják,

116 hiszen - mint láttuk - neki is része volt e törvény előkészítésében. Ez az egyik magyarázata annak, hogy sok választópolgár szívesen látná magában a város vezető testületében is. A június 13-17-ére kitűzött tisztújítás előtt különféle ajánlások, jelöltlisták jelennek meg a sajtóban. A Március Tizenötödike c. radikális irányú lap május 29-én közzéteszi „egy pestvárosi választó" javaslatát, melyben Tóth mint leendő városkapitány szerepel,

117 a szélső baloldali Opposition c. német nyelvű lapban pedig városi tanácsnoknak javasolják.

118 A Radical Lap június 4-én sajnálkozva jelenti, hogy Tóth Gáspár „hivatalviselésre egyáltalán nem bírható", „holott a legközelebbi [ti. a közelmúltban történt] nagyszerű eseményeinkben olly sebes felfogású s elhatárzó praktikai józan észt tanúsított, minő csak ritka emberekben lelhető, pedig illy egyének megfizethetetlenek, mert számtalan példa mutatta, hogy hol a tudományos nagy bölcsek sem előre sem hátra már nem tudtak, egy praktikus egyszerű józan ész a ladikot a hínárból kimentette."

119 Ugyanez a lap június 6-án annak a reményének ad kifejezést: Tóth Gáspárt a közvélemény nyomása mégiscsak rábírja majd, hogy jelöltesse magát a tanácsi választásokon; 10-én azonban arról közöl hírt, hogy Tóth Gáspár és Molnár József határozottan kijelentették: nem vállalnak hivatalt. „Mindkettővel fölötte sokat nyert volna a közügy" — jegyzi meg a rovatszerkesztő.

120 - Végülis Tóth mint a „kijelölő választmány" tagja vett részt a városi tisztújításon. (E testület létrehozása volt a választási forgatókönyv első pontja.) A titkos szavazáson a legtöbb voksot Nádosyra adták, s a sorban a harmadik helyre Tóth Gáspár került. (Mint érdekességet megemlítjük, hogy Vörösmarty Mihályra csak 464 szavazatot adtak, s így nem jutott a „kijelölők" közé.) Az így kialakított tíz tagú választmány jelölte ki a választásokon induló - tisztségenként 3—3 - személyt.

121 Felmerült Tóth Gáspár országgyűlési követségre jelölésének gondolata is. Mint a Radical Lap június 25-i számából értesülünk, a pesti választók nagyobb, a radikális párt köré tömörülő részének előzetes tanácskozásán hét személyt ajánlottak a város országgyűlési képviselőjéül: köztük volt - Kossuth, Vörösmarty, Rosty Zsigmond, Zsivora György, Kendelényi Károly és Holovich Boldizsár mellett - Tóth Gáspár is (a két utóbbi kifejezetten a polgárság képviselőjeként).

122 Néhány nappal később a Radical 262