Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Kiss József: Tóth Gáspár, Petőfi "mecénása" : egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban = Gáspár Tóth, Petőfis Mäzen : ein herrvorragender bürgerlich-ungarischer Schneidermeister im Reformzeitalter und in der Revolution 241-286

jutó) politikai célkitűzésével. Egyrészt tény, hogy nem mondott le választmányi tagságáról (jóllehet sokan tették ezt az egyesülés kimondása után), másrészt adataink arról tanúskodnak, hogy — legalábbis 1847. második felétől kezdve — ő maga is a politikai cselekvés útjára lépett, s éppen a liberális ellenzéki program szolgálatában. A Nemzeti Kör, az Iparegylet és az Országos Védegyesület választmányi tagjaként bőven kaphatott ehhez ösztönzést, s a szükséges alapismereteket is megszerezhette. Mindjárt előre kell bocsátanunk, hogy ennek a jó szándékú embernek a politikai cselekvésében és megnyilatkozásaiban a tehetős céhpolgár—háztulajdonos természetes kötöttségei sohasem jutnak durván érvényre; a távolabbi célt, a nemzeti érdeket nem téveszti szem elől; nem az álláspontok kiélezésére, hanem összeegyeztetésére, kiegyenlítésére törekszik. A forradalom kitörése előtti hónapokban — a jelek szerint — Pest város ügyei foglalkoztatják. Nem tagja sem a városi tanácsnak, sem az ún. „választottpolgárok" 96 tagú egyesületének, de ott van a között az 52 polgár között, akik 1847 októberében Pest országgyűlési követeinek megválasztásában a fentiekkel együtt részt vesznek.

92 Nem sokkal utóbb (november 27-én) felszólal a polgárok gyűlésén, amelyet B. Eötvös József kérésére hívnak össze az országgyűlés megnyitásával újra esedékessé vált ún. „városi kérdés" megvitatására. Eötvös arra próbálta rávenni a polgárokat, hogy fő céljuknak a városok egyéni szavazati joga kiharcolását tekintsék, s ezt egyelőre ne kapcsolják össze a városi adminisztráció újjászervezésére irányuló követeléssel. Tóth Gáspár Kossuthra hivatkozva vitába száll Eötvössel, de másnap, mintegy fellépése igazolását kérve, levelet intéz az ellenzék vezéréhez. Ennek befejező szakaszát idézzük: „Báró Úr [ti. Eötvös] távozván részemről felkértem Polgártársaim figyelmüket: én, aki hazámat sokkal jobban szeretem, hogysem egy kis ideiglenes jóért feláldozzam, azon indítványt tettem, hogy van nékünk egy vezércsillagunk, egy Polgár barátunk, Hazáját legforróbban szeretett nagy Férfiunk, kérnénk meg őtet, hogy a bölcs tanácsával jelen körülményeinkbe lenne útmutatónk. Hízelgés nélkül legyen mondva, a legnagyobb készséggel engedve engem megkértek, hogy azonnal kérjem meg a Tekintetes Urat, mit kellene tenni, s én részemről is különössen kérem, méltóztassék mentül előbb válaszolni, mert addig az egész Polgárságot nem hívjuk öszve, míg becses válaszát vagyis inkább tanácsát szerencsénk nem lesz nyerni. Még csak azt az egyet kérem részemről, hogy megengedi-é a Tekintetes Úr levelét vagyis inkább véleményét a nyilvánosság elejébe terjesztenem avagy nem, ki is állandóul tapasztalt szívességébe ajánlott, maradok a T. Úrnak kész szolgája, Tóth Gáspár Magyar Szabó Mester."

93 Nemcsak az tűnik ki ebből a részletből, hogy Tóth Gáspár úgyszólván fenntartás nélkül Kossuthtól várja a kérdés eldöntését, hanem az is, hogy a többi polgárok mennyire hallgatnak rá; még a közgyűlés kitűzését is elhalasztják a válasz megérkezéséig. Hogy a polgárság továbbra is bízik Tóthban, tanúsítja az a tény, hogy beválasztják abba a hat tagú küldöttségbe, mely a szóban forgó kérdéssel kapcsolatban végül elfogadott felterjesztést a pesti polgárok képviseletében 1848. január elején Pozsonyba viszi.

94 Mindezek után az is érthetőbbé válik, hogy 1848. március 15-én miért éppen Tóth Gáspár lesz a pesti polgárság egyik képviselője a délután alakult Rendre Ügyelő Bizottmányban, s hogy a szabómester és a költő: Tóth Gáspár és Petőfi útja az 1844. tavaszi nevezetes „köri ülés" után újra összetalálkozik. Nevük — a tizenhárom választmányi tag aláírásai sorában — együtt szerepel március 16-ától kezdve megjelent falragaszokon, röp259