Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

kézikönyvében. Ebben jelenik meg a budai Vár első, rendszeres műemléki katasztere. A tudományos értékelés és feldolgozás további állomásait Gerevich László ,,Castrum Budense" és Nagy Emese „Zsigmond király budavári Friss-palotája" című értekezése jelzi 1952-ben, illetve 1955-ben. Ez alatt a tíz esztendő alatt csupán egyetlen, önálló monográfia születik meg, dr. Csemegi Józsefnek „A Budavári Főtemplom középkori építéstörténete" című, 1955-ben napvilágot látott könyve. Több évtizedes, körültekintő kutatás alapján, helyenként már materialista szemlélettel, részletesen tárgyalja ebben mindazokat a stíluskérdéseket — és a formavándorlás folyamatát — amelyek ennek a köztiszteletben álló műemléknek az eredeti maradványaiban jelentkeznek. Rámutat arra, hogy ez az épület a budavári gótika építőművészeti kérdéseinek gyújtópontjában állt csaknem kétszázötven esztendeig. Ezalatt maradványaiban egymásra rétegződtek a Budán végighullámzott legfontosabb külföldi iskolabefolyások, stílusáramlatok. Mindezt olyan behatóan és magas színvonalon tárgyalja, valamint olyan módszerességgel végzi el a stíluskritikai vizsgálatait, amely alkalmas lesz az egész budavári gótika európai stílushatásokban betöltött szerepének teljes tisztázására is. Valószínű, hogy felvetett elvi kérdései közül a Villard de Honnecurt-pentagramm probléma, a jövő ezirányú kutatásainak hasznos, új impulzust fog adni és e könyv ezáltal is hatni fog a jövő művészettörténészeire — az összehasonlító stílusmorfológiai módszerein kívül. Ugyanebben az esztendőben jelenik meg az első, szerkezeti szempontból kiforrott, budavári műemléki topográfia Horler Miklós—Pogány Frigyes: „Budapest műemlékei" I. kötetében. A könyv mind ez ideig ennek a műfajnak a legreprezentatívabb terméke. Benne több olyan kimagasló értékű bevezető tanulmány lát napvilágot, amelyek közül bármelyik önmagában véve is kerek egészet alkot. Igy elsősorban Gerevich László munkája, amely lelkiismeretes, oknyomozó szövegkritikai módszerrel sorakoztatja fel a várpalo tára vonatkozó irott források legfontosabb szöveganyagát. Salamon Ferenc hasonló kísérlete óta ez az első munka, amely korunk színvonalán álló, kifogástalan tudományos összképet nyújt a nagyszerű gótikus palota rekonstruálására. Méltóképpen csatlakozik hozzá Gerő László, Genthon István és Borsos Béla —Pogány Frigyes tanulmánya, valamint Entz Géza—Csemegi József közösen készített, szakavatott leírásai. A Horler Miklós készítette leíró szakaszok

94 Várnegyeddel foglalkozó részei gondos, egységes és szakszerű összeállításban látnak nyomdafestéket. Topográfiai szemszögből nézve azonban, az egyes műemlékek leírása elé illesztett, történeti adatcsoportból csaknem mindenütt hiányoznak a középkori, történeti adatok. A dátumos adatszolgáltatás csak az 1686 utáni időkre korlátozódik. Az író kísérletet sem tesz a feudalizmus kori tulajdonosoknak az épületekkel való azonosítására — ami pedig a feldolgozás akkori állása mellett e munka számára is kínálkozott. Ezt a feladatot egy évszázad óta Budavára minden topográfusa megpróbálta megoldani — legalább azokon a helyeken, ahol a helyrajzi azonosítás bizonyíthatóan kielégítő alapokon áll. Ezért a középkori, de még a hiánytalan telekkönyvi adatokkal alátámasztott újkori telektörténet is kissé elsikkad ebből a műből. Horler Miklós legfőbb érdeme, hogy a „Buda építészete" című tanulmányt a művészettörténetírás módszerei közül — a hazánkban kellőképpen még sehol sem alkalmazott 24