Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Kiss József: Tóth Gáspár, Petőfi "mecénása" : egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban = Gáspár Tóth, Petőfis Mäzen : ein herrvorragender bürgerlich-ungarischer Schneidermeister im Reformzeitalter und in der Revolution 241-286

KISS JÓZSEF TÓTH GÁSPÁR, PETŐFI „MECÉNÁSA" Egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban A reformkor mintegy harmadfél évtizede (1825-1848) a polgári átalakulás és a tőle elválaszthatatlan nemzeti függetlenségi törekvések időszaka történelmünkben. A társadalomnak majdnem minden rétege mozgásba jött, s az ország kiszolgáltatott állapotának felszámolása, nemzeti önállóságunk kivívása, a polgárosodás feltételeinek megteremtése érdekében a közeledés és együttműködés lehetőségeit kereste. A nemzetté válás folyamata korántsem volt egyenletes és zavartalan: kívülről (felülről) jövő beavatkozások és súlyos belső ellentétek akadályozták; egészében mégis feltartóztathatatlanul nőtt, áradt, szélesedett, — a gazdaság, a társadalom életében, a politika, a közművelődés és az irodalom területén egyaránt. E folyamatban szerephez jutott a viszonylag kis létszámú, de a technikai fejlődés, a közlekedési lehetőségek, az ismeretszerzés és a kulturális haladás szempontjából a paraszti tömegeknél és a vidéki birtokos nemesség többségénél előnyösebb helyzetben levő városi polgárság, kivált az 1820-as évektől kezdve mind gyorsabb ütemben magyarosodó s az ország gazdasági és szellemi központjává fejlődő Pest vagyonos, polgárjoggal rendelkező nagy- és kisvállalkozó, iparos és kereskedő foglalkozású rétege is. Fontos nemzeti intézmények létesültek itt ebben az időszakban: a Magyar Tudományos Akadémia (1825), a Nemzeti Színház (1837; 1840-ig Pesti Magyar Színház nevet viselt), a Magyar Nemzeti Múzeum (1836—1847 között épült) stb.; s különféle egyesületek, társulatok kezdték meg munkájukat, hogy a nemzetté válás—polgárosodás folyamatát meggyorsítsák és kiszélesítsék: a Nemzeti Kaszinó (1827) s a nyomában alakult vidéki kaszinók, a Magyar Gazdasági Egyesület (1830), Kisfaludy-Társaság (1836), Műegylet (1839), Nemzeti Kör (1841), Iparegylet (1841), Természettudományi Társulat (1841), Magyar Kereskedelmi Társaság (1844) stb., stb. (1844-ben még Agarász Egylet is alakult!). A társulás jellegzetesen polgári eszméje úgyszólván divatba jött, s az élet minden területét áthatotta: egyesületi alapszabályok készültek s jelentek meg a tagok egyre gyarapodó névsora kíséretében; időnként újraválasztották a vezetőség és az „igazgató-választmány" tagjait; a rendszeresen összehívott közgyűléseken és választmányi üléseken javaslatok hangzottak el, élénk viták, eszmecserék folytak és különféle üdvös, nemzeti érdekű határozatok születtek. Ezeknek a szövegét gondosan vezetett és hitelesített jegyzőkönyvek vaskos kötetekre terjedő sorozata őrizte meg. Kiváló szónokok, politikusok, államférfiak nevelődtek ezeken az egyesületi üléseken, s kerültek később felelős vezető posztokra, vagy egyéb fontos szerephez jutottak a forradalom évében, ill. a szabadságharc idején. 241