Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

zeum Vármúzeumának 1961. évi szervezeti szabályzata pedig az intézmény történeti csoportjának feladatává teszi az oklevéltár elkészítését.

91 Közben ugyancsak a Vármúzeum irányításával, részben topográfiai vonatkozású, szakági anyagközlések és az előkészítő, monografikus jellegű kiadványok publikálása felé is fordul az érdeklődés.

92 Ezalatt másfajta, új városesztétikai szempontból próbálja a Várhegyet vizsgálni dr. Borsos Béla—Pogány Frigyes 1954-ben megjelenő „A Vár szerepe Budapest városképében" című tanulmánya.

93 Ugyanakkor viszont érthető — jelenlegi művészettörténeti szemléletünk mellett — hogy a budai Vár rendkívül szerteágazó és bonyolult kérdésszövevényének megoldásához igen nagy mértékben szükségessé válik az előzetes, szakági feldolgozás. Ennek során 1958-ban jelenik meg Huszár Lajosnak „A budai pénzverés története a középkorban" című könyve, amely a pénz- és éremleletek alapján történő, régészeti datálásokhoz szolgáltat megbízható évszámos adatokat. Ezenkívül topográfiai szempontból is jelentős szakági dokumentum ugyanúgy, mint az 1959-ben kiadott Kari Mollay: „Das Ofner Stadtrecht" című könyv, amely Budavára feudalizmus kori társadalomfelépítésének és közigazgatásának országos viszonylatban is egyedülálló emléke. Bizonyos mértékig különállóak és egyéni felépítésűek Preisich Gábornak az 1960-ban megjelent „Budapest városépítésének története Buda visszavételétől a kiegyezésig", az 1964-ben napvilágot látott „Budapest városépítésének története a kiegyezéstől a Tanácsköztársaságig" és az 1969-ben megjelent „Budapest városépítésének története 1919— 1969" című könyvei. Azonban ezeknek értékelésétől már el kell tekintenünk, mert nincs elegendő időbeli távlatunk ahhoz, hogy a témánk szerinti fejlődéstörténetbe való beleilleszkedésüket és az utókorra gyakorolt hatásukat le tudjuk mérni. Ugyancsak a nagyarányú régészeti feltárások hatására indul meg a művészettörténetírás rendkívüli fejlődése is. Elsőnek Gerevich László hívja fel a figyelmet „egyetlen gótikus városunk" újonnan előkerült, középkori emlékeire. Úttörő kezdeményezése a „Középkori városkép a romok között" és a „Budavár egyetlen gótikus városunk" című cikkeiben a „Budapest ' folyóirat 1945. és 1947. évfolyamának első számaiban lát napvilágot. Ugyancsak ő indítja meg a számottevő, tudományos feldolgozást is a „Budapest Régiségei" 1950. évi XV. kötetében a „Gótikus házak Budán" című tanulmányával. Ebben felrajzolja — minden más publikációt megelőzve — a középkori Buda építészetének homályos körvonalait az új feltárások tükrében, egyelőre még nem mindenütt öszszefüggő adatokból. Az általa rajzolt kép — a leletanyag hiányosságai folytán — ha szaggatott is, mégis kézzelfoghatóbb ismereteket nyújt a feudalizmus kori város arculatáról, mint bármely korábbi, hasonló tárgyú tanulmány. Az új feltárásoknak ezen részletekbe menő seregszemléje minden további, olyan irányú tudományos munkának az alapjává válik, amely a budavári gótikának az európai gótika stílusáramlataiba való méltó beleillesztését célozza. Kevéssel utóbb, 1951-ben jelenik meg az első népszerűsítő munka is, Gerő Lászlónak „A budai Vár helyreállítása" című könyve, amely nem annyira szakmai elmélyültségével, mint inkább rövid áttekinthetőségével arat sikert. Ugyanebben az esztendőben lát napvilágot Zakariás G. Sándornak az 1949-ben már elkészült „Budapest műemlékjellegű építményeinek" jegyzéke nyomtatásban, Genthon István „Magyarország műemlékei" című 23