Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Póth István: Pest-Buda – az egyetemes szerbség kultúrközpontja = Pest-Ofen, ein Kulturzentrum der Serben 225-240
tött el a budai ferences kolostorban. Ugyanitt élt hosszú ideig Mattja Petar Katancic — Katancsich Mátyás Péter (1750—1825) tudós és költő, a régészet és éremtan professzora a pesti egyetemen, az Egyetemi Könyvtár őre, aki latin, horvát és magyar nyelven írt verseket, s a horvát irodalomtörténetben figyelmet érdemlő helyet vívott ki magának. A pesti teológián is sok horvát fiatalember tanult, így pl. Tito Brezovacki r ( 1757—1805) köitő és drámaíró, a felvilágosodás eszméinek híve. Ő az első, aki eredeti vígjátékokat írt kaj-horvát nyelven. Egyes darabjait még ma is előadják. A 19. sz. első felének legjelentősebb horvát egyénisége Ljudevit Gaj (1809-1872) egy ideig a pesti Jogi Karon végezte tanulmányait. Itt lett Ján Kollár hatására a szláv kölcsönösség-elmélet követője, s munkásságát a horvátok kulturális egyesítésének és a délszláv egység megteremtésének szentelte. Az általa elindított mozgalom illirizmus néven vált ismertté. A délszláv egység nem valósult ugyan meg Gaj életében, de ő döntő eredményeket ért el az egységes horvát irodalmi nyelv és helyesírás kialakításában. Alapvető műve Kratka osnova horvatskoslavenskoga pravopisanja (A horvát-szláv helyesírás rövid alapvetése) az Egyetemi Nyomdában látott napvilágot 1830-ban. A román kulturális múlt kiemelkedő egyéniségei Samuit Micu-Klein, Gheorghe Sincai és Petru Maior is több éven át tevékenykedtek népük szellemi felemelkedésén Pest—Budán mint az Egyetemi Nyomda lektorai, korrektorai. A szerbek kulturális előrehaladásában, irodalmi fejlődésében Pest—Budának még jelentősebb szerepe volt, mint az eddig említett népek esetében. Szerbek ugyan már a török uralom előtt és a török fennhatóság alatt is éltek Magyarország területén, számuk azonban az 1690-es "nagy bevándorlás" alkalmával lényegesen megnőtt, amikor Arsenije Carnojevicipeki (peci) pátriárka vezetésével kb. 40 000 család telepedett le az ország különböző részein. "A 17. sz. végén és a 18. sz. első felében zajló osztrák-török háborúk következményeként került sor a szerbek elvándorlására Délmagyarországra és az új kulturális élet ébredésére, mert népünk ilyen módon került kapcsolatba az európai fejlődéssel" — írja Stojan Novakovió (1842—1915) 2 korszakának kiemelkedő tudós egyénisége, aki tudósként és politikusként (többször volt miniszter Szerbiában) nagyon sokat tett hazája műveltségének előrehaladása érdekében. Éppen a két dunaparti város, Pest és Buda volt a legalkalmasabb arra, hogy a szerbek közelebbi kapcsolatba kerüljenek a nyugat- illetve középeuropai kultúrával, s így itt — soknemzetiségű környezetben — keletkezett és fejlődött az újabbkori szerb irodalom és kultúra. "Amennyi szellemi élet volt a szerb nemzetnél, az annál a néhány százezer menekültnél volt található, akik Délmagyarország puszta síkságain telepedtek le. Itt a szerbek új kulturális életet kezdtek élni és vagy százötven éven keresztül itt gondolkoztak és írtak az egész szerb nemzet számára" — vallotta Jovan Skerlié (1877—1914) 3 , a még ma is nagyrabecsült szerb irodalomtörténész. A magyarországi szerbek kulturális központja — ami akkor az egyetemes szerbség szellemi központját is jelentette — egészen 1848-ig Pest és Buda volt. A török uralom után tehát mind az országban, mind Pest—Budán megnőtt a szerb lakósok száma. Ebben az időszakban számukra Magyarországon az anyagi és kulturális fejlődés körülményei kedvezőbbek voltak, mint az anyaországban, ahol a törökök elleni sikeres felszabadítási harcok vagy 120 évvel később kezdődtek és tovább is tartottak, 226
