Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, II. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945, II. 197-224

Láthattuk, hogy az óbudai parasztpolgárok az 1848 előtti jobbágyok utódai. Ez az eredet éppen az ellenkezője a leginkább ismert és általában elsődleges példaként emlegetett debreceni cívisek esetének, akikről Balogh István megállapította, hogy „cívis társadalom alatt... földművelővé vált egykori polgárok utódainak közösségét értjük."

15 A termelőerők és a kiváltságok szempontjából már a jobbágyok is erősen megközelítették a „parasztpolgár" minősítés lényegét, de teljes értékű azonosulásuk azzal, csak a fejlettebb azaz kapitalista termelési viszonyok létrejöttével és az általuk meghatározott társadalmi helyzet elnyerésével valósulhatott meg. Óbuda jogállása nagy szerepet játszott abban, hogy parasztpolgársága nyelv, kultúra, életforma tekintetében egységesnek bizonyult. Vajon gazdasági-társadalmi karakterük miként határozható meg? „A kapitalizmus korában a parasztságot vagy a parasztbirtokot legtöbbször a birtokolt föld mennyisége szerint szokták osztályszerű kategóriákba sorozni."

16 E lényeges, de korántsem egyedüli és feltétlen érvényű adatok mellé felsorakoztatjuk a tartott állatok számát is, hogy az óbudai parasztpolgár vagyoni osztályok elhatárolása pontosabb és megbízhatóbb legyen. 1848-1945 hasznosított ossz. földter.

17 tehén ló szegény parasztpolgár közép paraszpolgár gazdag parasztpolgár 1-5 hold 5-20 hold 20 hold felett 0-1 db 2-6 db 6 db felett 0-1 db 1-2 db 3-4 db A táblázat adatainak kiegészítése és a valóság árnyaltabb megközelítése érdekében néhány matematikailag nem kifejezhető tényt említünk még. Nem az önellátás szempontjai, hanem a gazdaságosság elve tükröződik abban, hogy az egymáshoz viszonyítottan nagyobb földterületen többféle, kisebb termőföldön csak egyféle terményt állítottak elő. A közép- és jómódú gazdaságok között szerszámkészlet, felszereltség tekintetében nem mutatkozott különbség. A tehetős gazdák — mivel módjukban állt elegendő számú napszámos szerződtetése — csak a munkák szervezésével és ellenőrzésével foglalkoztak. Ettől eltekintve a különböző vagyoni kategóriákba tartozó emberek életmódja meglepően hasonlított egymáshoz. Másik kérdés, hogy a nagy átlag, a gazdák zöme, a magyar paraszttársadalom melyik részének felelt meg. Szabó István szerint „a nagyparasztok (gazdag, jómódú, zsíros, kulák paraszt) legjellemzőbb ismertető jele, hogy birtokukon vagy a bérletükben levő földön bérmunkásokkal gazdálkodnak, tehát idegen munka felhasználásából élnek, bérmunkást nem kivételképpen, hanem állandóan alkalmaznak s nagy mennyiségben termelnek eladásra. ... A középparaszt rendszeresen nem zsákmányol ki idegen munkát, nem él tehát más munkájából, hanem maga dolgozik családja tagjaival, mintegy családi üzemben s van annyi földje, hogy hasznot hajtó gazdálkodást űzhet."

18 209