Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

Nem felejtkezhetünk meg a magyar és a budavári műemlékvédelem egyik úttörőjének dr. Arányi (Lósteiner) Lajos orvosnak a munkásságáról sem. Az 1870 körül megírt „A budai királyi vár nyugati (három sorban álló) bástyafalai és a tizenkét szögletű Zsigmond-torony" című kézirata, meg az 1877-ből való „Ama 74 darab budavári ház, melyeknek keletkezését a mohácsi vész előttinek véli Dr. Arányi Lajos . . ." című leírása becses adatokat tartalmaz napjaink kutatói számára. Az előbbi talán századunk topográfia műfajának, az utóbbi meg műemléki kataszterének távoli előfutárjaként tekinthető. Annak ellenére, hogy nem volt célja a helyrajz-írás addigi eredményeit gyarapítani, mégis az akkori állapotról készített feljegyzései, napjainkban — mintegy nyolcvan esztendő elteltével — topográfiai jelentőségűvé váltak.

73 Történetírásunk historiográfiájának az eddigiekben tárgyalt második fejezete lényeges változásokat és fejlődést mutat az első fejezethez viszonyítva. Már az 1733-ban megjelent füzetecskén is látható bizonyos rendszer, Schier és Miller munkáin még inkább. Rupp könyve pedig egyenesen kora színvonalán álló, tudományos rendszerű műnek nevezhető — a történetünk első fejezetének rendszertelen feljegyzéseihez viszonyítva. Ruppnál már a teljességre való törekvést is felfedezhetjük, ami az előző fejezet írásos emlékeiből teljesen hiányzott. Ha közös módszerről még ebben a fejezetben sem beszélhetünk, mégis észre kell vennünk, hogy Schier, Miller, Rupp munkáiban vannak hasonló vonások, amelyek például a városi-topográfia leíró módszerét eredményezik. Az előző fejezet íróinak egymástól független, individuális tevékenységét egymás eredményeire építő, folyamatos fejlődésmenet váltja fel. Ebből fakadnak a közös tévedések is, amelyeket csak új szemlélettel és más módszerekkel lehet később korrigálni. A második fejezet írásművei túlnyomórészt levéltári, történeti adatok alapján készülnek. Emellett jóval kisebb szerep jut a helyszíni megfigyelésnek, amely az első fejezet írásos emlékeinek kizárólagos alapja. * A 19. század utolsó negyedében új tudományos szempontok indítják meg topográfiaírásunk és művészettudományunk történetének harmadik fejezetét. Budavára régi, metszetes ábrázolásainak kiértékelése ad új támpontokat a topográfiaírás továbbfejlődéséhez. Erhard Schön 1541. évi metszete segíti hozzá Römer Florist ahhoz, hogy például a középkori Mária Magdolna templom és a Szent György kápolna helyes fekvését, a tévedések hosszú sorozata után megállapítsa. Az Archaeológiai Közlemények 1877. évfolyamában megjelent „Adalékok a budai Várnak török foglalás előtti helyszínleléséhez"

74 című tanulmánya indítja meg a Schier- és Miller-féle örökség tévedéseinek korrekcióját. Bizonyára nem tévedünk, ha a napjaink mértékével mért komoly, tudományos és a 18. századi tévedéseket korrigáló történetírás megindulásának okát részben a Bach-korszak elnyomatásával szembeforduló nemzeti ellenállásban találjuk meg. E politikai szemlélet hatása már Rupp Jakabnál is érvényesül. Mivel azonban szakmai módszeréből és topográfiájának felépítéséből hiányzik a megfelelő kritikai magatartás — hiszen a 18. századi tévedések átmentője lett — azért ő nemigen állítható a tudománytörténet ezen harmadik fejezetének az élére. Inkább a Vályi Andrástól Rómer Flórisig tartó korszakhoz kapcsolódik, amely a to14