Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Bibó István: Az egykori Tigris szálló története = Geschichte des einstigen Hotels "Zum Tiger" 135-195

fontoskodó hangú de igen alapos és részletes beadványaiban pontról pontra leírja egyrészt a tervezett, illetve részben már megvalósult változtatásokat, másrészt az 1839/40-es építkezésnél elkövetett hibákat. E két beadványból világosan kitűnik, hogy a főfalak repedezését lényegében három okra lehetett visszavezetni, s ezek az okok részben igazolták az 1840-ben lefolyt vizsgálat idején felmerült aggodalmakat is. 1. Kimutatta Cassano néhány alapfal gyengeségét, illetve az előírtnál csekélyebb vastagságát. 2. Kitűnik a beadványból (ezt az eredeti terv és a Cassano rajzán látható megépült állapot is bizonyítja), hogy Hild túl sokat bízott a boltozatokra, s relatíve kevés harántfalat és alátámasztást alkalmazott, s igen sok esetben helyezte pinceboltozat vagy heveder fölé a három emeletnyi válaszfalak súlyát. 3. A kivitel során mindezt tetézte néhány pince-harántfal s a földszinti oszlopok elhagyása, s az egymás fölött elhelyezkedő falaknál nem mindig tartották be a felfelé arányosan csökkenő falvastagságra vonatkozó előírást.

43 Mindezek következtében a pincében harántfalak építésére és nyílások szűkítésére, illetve boltívek megerősítésére, a földszinti sarokteremben pillér- és hevedermegerősítésre, az udvaron az 1840-ben jóváhagyott tízméteres boltívek alátámasztására s több helyen falvastagitasra, az emeleteken pedig bontásokra, illetve falvékonyításra volt szükség, s ezeken kívül még el kellett végezni a főlépcsőház pihenőit tartó szabályellenes faszerkezetek vasszerkezettel való megerősítését, illetve kicserélését és kívülről az utcai sarokrész megerősítését. Utóbbira először a földszinttől a főpárkányig futó falpillér kialakítását tervezte Cassano, s ezt a főhomlokzat túlsó szélén azonos kiképzés egyensúlyozta volna. Ezt a megoldást azonban módosították, illetve helyette csak a sarokrészen s csak az I. emeleti könyöklőpárkány magasságáig alakították ki a meglevő architektúrát pontosan követő kiképzésű, mindkét oldalon két-két falpillért, azaz egy-egy ablaktengelyt magábafoglaló megerősítő felfalazást. (Az ehhez készült tervrajz felmérés-értékűén mutatja a földszinti homlokzat eredeti kiképzését, s ez a tény a helyreállítás szempontjából a teljes és hiteles visszaalakítás lehetőségét jelenti.) A sarok-megerősítés a már említett múlt századi kőnyomaton jól látható; 1902-ben lebontották.

44 Ma is a Cassano által megerősített formában láthatók azonban a földszinti sarokterem középpillére és hevederei, s megvannak az udvari oszlopos architektúrához jól illeszkedő földszinti pillérek is, melyekkel a hátsó udvarban a földszinti boltíveket alátámasztották. Itt végzett munkája Cassanot jó érzékű építésznek mutatja; a repedezést valóban megállító változtatások az épület architektúráját nem szegényítették és nem harsogták túl, ahhoz harmonikusan, feltűnés nélkül illeszkedtek, s ez a tulajdonságuk a későbbi átalakításokkal összehasonlítva különösen értékelendő.

45 # * * Az 1847-ben végzett megerősítés kiegészítette, pótolta a megelőző építkezés hiányait, biztosította az épület állagát, stílusában tökéletesen illeszkedett az eredeti kiképzéshez; s ehhez hozzávéve az időbeli közelség tényét, indokoltnak látjuk az 1839/40-es kiépítést s az 1847-es munkálatokat egyetlen építési periódusnak tekinteni. Ez volt az épület 143