Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

címen.

66 A szerzőnek aránylag széles körű forrásanyag állott a rendelkezésére munkája megírásához. Tudniillik a városi levéltár anyagára, a korabeli jezsuita oklevélmásolatgyűjteményekre, egyházi intézmények levéltáraira és élőszó-hagyományokra támaszkodhatott — bár ez utóbbiak sohasem nyúltak vissza még a török hódoltság korába sem. Főként a középkori, egyházi intézmények helyének megállapítása volt a célja, mivel a forrásai is jórészt ezekről szóltak. Ezt a saját korabeli helyzetnek a középkorba való viszszavetítésével próbálta elérni. A módszerből fakadt tévedései — éppúgy mint Schier Xistus későbbi, hasonló topográfiai elcsúszásai — amilyen például a középkori Szent György templom összetévesztése a Mária Magdolna templommal, a helyrajz-írás területén az ő követőit is hosszú ideig tévútra vezették. Téves megállapításainak káros befolyása a 19. század utolsó negyedéig minden követőjének a munkáján érezhető volt. Annál is inkább, mert Millert sokkal többen használták megbízható kútfő gyanánt, mint Schier munkáját. A szerzőnek e topográfiai próbálkozásánál jóval nagyobb érdeme, hogy leírásához térképet is mellékelt. Ennek alapján — a későbbi kutatások során —a Várnegyed házainak XVIII. századi tulajdonosai közül sokat meg lehetett állapítani, illetve a telekkönyvi bejegyzésekkel azonosítani. Az első három könyv után több, mint fél évszázadig nem született meg olyan mű, amely az addigi eredmények továbbfejlesztését vagy összefoglalását eredményezte volna. Még a század végén, 1796-ban jelent meg Vá/yi Andrásnak a „Magyar országnak leírása" című könyvében egy terjedelmesebb budavári leírás,

67 amely azonban eseménytörténeti adatok közé szőve publikálta gyérszámú topográfiai megállapításait. A 19. században — Ráth 1803-ban napvilágot látott Adressbuch der Stadt Ofen-je és Johann Schuster 1806—1815 között megjelent munkája után — eleinte csak idegenvezető kalauzokban és kalendáriumokban találunk utalást Budavára topográfiai és történeti múltjára vonatkozóan, így mindenekelőtt Röster: „Kalender von Ofen und Pest für 1809" című munkája nyújtott a maga korában kivonatos helyrajzi anyagot az olvasói számára. Ennél jóval tartalmasabb volt Franz Schams 1821-ben és 1822-ben megjelent, összefoglaló jellegű müve ebben a műfajban a „Vollständige Beschreibung der Königlichen freyen Hauptstadt Ofen in Ungarn."

68 Ugyanebből a korszakból való Podhraczky (Pothradszky) József 1833-ban megjelent „Buda és Pest . . . régi állapotjokról" című munkája, amelyet a két város egyesítése érdekében írt. Pothradszky munkáján kívül természetesen még szép számmal jelentek meg olyan útikalauzok, mint a „Gemälde von Pesth und Ofen mit ihren Umgebungen. Ein Wegweiser für Einheimische und Fremde. Pesth. 1841."

69 Ezek azonban csak igen kevéssel vitték előbbre a helyrajzi és történeti fejlődés korábbi eredményeit — bár napjainkban már a topográfiai beazonosítások becses eszközeivé váltak hajdani aktuális feljegyzéseik folytán. Ezek mellett Pothradszkynak igen nagy érdeme, hogy irodalmi munkásságán kívül ő tette az első kísérletet a budapesti oklevéltár összeállítására. Buda és testvérvárosai levéltárainak elpusztulása következtében, idegen levéltárakból kezdte összegyűjteni a város történetére vonatkozó okleveleket. A század közepén létre is hozott egy hatalmas fővárosi oklevéltárat, amely azonban csak kéziratban maradt az utókorra.

70 Az útikalauzok közül Joseph V. Haeuffler 1854. évi „Buda-Pest historisch-topographische Skizzen von Ofen und Pest, und deren Umgebungen" című munkája volt 12