Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48
helyről van szó) nevezték őket, a magyar feudális állam polgárságukat nem ismerte el annak, hanem földesuraik jobbágyainak tartotta őket. Érthető ezért, ha egyes kutatók a mezővárosi gyűjtőfogalomban összefoglalt helységeket faluként tárgyalták. 18 Werbőczy maga Hármaskönyvében szinte meg sem említi a mezővárosokat. 19 Szerinte csak nemesek és polgárok vannak. Az utóbbiakhoz azonban csak a szabad királyi városok civiseit számitja. 20 Mindenki más jobbágy. 21 Szerinte a polgárok és a jobbágyok vérdija különböző, az előbbieké azonos a nemesekével,22 mig az utóbbiaké az előbbiekének csak l/5-e.23 A jobbágyok nem pereskedhetnek saját nevükben a nemesek ellen, hanem földesuraik képviselik őket. 24 A király a nem szabad királyi városokhoz tartozó városok polgárait ugyanúgy adóztatja, mint a falusi parasztokat és ezen városok katonai kötelezettségei is azonosak a többi jobbá, gyéval. ^ Ez által azonban a feudális államhatalom és a nemesi biróságok nem csak a kiváltságolt falvak és mezővárosok, hanem néhány tucat valódi város szabadságát is kétségbe vonták. Ezen városok polgárait ugyan gyakran szintén cívisnek nevezték, a városok belső önkormányzattal is rendelkeztek, gazdasági kiváltságokat élveztek, mindezeknek megtartása azonban a földesúr jóindulatától függött. Az állam ezeket a polgárokat a XV-XVI. század fordulóján jobbágynak tekintette. Ezt a jogi helyzetet nagyon jól jellemzi egy Vác városa által kiállított oklevél, amely "concivis noster, iobagio reve rendis simi domini"-t emlit. A város polgára tehát ugyanakkor a püspök jobbágya. 26 Kiváltságaikat tehát csak a földesúr beleegyezésével alkalmazhatták. Egy példa. Sajószentpéter mezőváros bírósága két polgára ügyében Ítélkezett. Az ügy fellebbezés folytén a földesúr elé került, de ő az ügyet sem el nem intézte, sem pedig nem járult hozzá a Budához történő fellebbezéshez, amelyhez pedig a városi kiváltság szerint a polgároknak joga lett volna. így az Ítélet 16 éven át (!)nem volt végrehajtható. A földesúr halála után a tanács átküldte az Ítéletet Budához, amely postafordultával döntött a perben. 27 A szabad királyi városok kiválása a városjoggal rendelkező települések nagy tömegéből tehát nem csak pozitív jelenség, 28 hiszen számos város jogilag ezáltal lesüllyedt és ez különösen 1490után éreztette hatását. 29 Ez természetesen hatott a polgárság rendi befolyására is. A feudális urak szemében szálka volt a szabad királyi városok szabadsága és ezért nem véletlenül éppen azt a törekvésüket tudjuk állandóan megfigyelni, hogy a szabad királyi városok azon jogait nyirbálják meg, amelyek őket a mezővárosoktól elválasztották. Ezért a továbbiakban nem csupán a városi követek országgyűlési részvételével kell foglalkoznunk, hanem az országrendiség kérdését szélesebb keretben kell tárgyalnunk. Kutatásaink súlypontját az 1458-tól 1526-ig terjedő időszakra forditjuk nem csak azért, mert a korábbi korszakot két ujabb tanulmány tárgyalta, 3° hanem azért is, mert ez az időszak kissé eltér a közvetlenül megelőzőtől és eddig még e célból monografikusán nem vizsgálták. 31 8
