Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104

Az adatok azt mutatják, hogy a vizsgált évszázad folyamán csökkent a magyarországi bevándorlók számára a pesti családokkal lé­tesitett családi kapcsolat lehetősége. Az 1808-10-es években ugyan a pesti menyasszonyokkal kötött házasságok száma valamelyest emelke­dett, de ez feltehetően annak tulajdonithatő, hogy ez időszakban igen sok özvegy ment férjhez magyarországról bevándorolthoz: akkor a ma­gyarországi származású vőlegényeknek 18%-a kötött özveggyel házas­ságot. A XVIII. században a külföldiekkel és ismeretlen származású­akkal kötött házasságok aránya felülmulta a Magyarországról bevándo­rolt nőkkel kötött házasságok arányát. A XIX. században azonban erő­sen megszaporodott a bevándorlók azonos csoportjába tartozóknak egy­más között kötött házasságainak száma, olyannyire, hogy ezek száma 1828-30-ban már alig maradt el a pesti családokba beházasodottak szá­mától. (Az ismeretlen származáshelyü férfiak arányának alakulásában ilyen egyértelmű tendencia nem mutatkozik. ) A magyarországi származású vőlegények a legnagyobb be­házasodási eséllyel a Belvárosban rendelkeztek, ahol arányuk a XVIII. században valamivel meghaladta az átlagost, 1828-ban pedig an­nak szintjén mozgott. A Józsefvárosban arányuk 1788-90-ben és 1808-10-ben az átlagot megközelitő volt, 1828-30-ban viszont jóval ma­gasabb, a Terézvárosban viszont éppen ekkor csökkent erőteljesen. A magyarországi származású vőlegények száma 1828-30-ban a Lipót­városban volt a legkisebb, a külföldieké viszont 1788-90-ben és 1808-10-ben a Józsefvárosban volt a legnagyobb, a XVIII. század végén pedig a Belvárosban és Terézvárosban a legkisebb. A fenti idézett adatok azt mutatják, hogy a meggyökeresedett pesti családok eléggé zártak voltak, s a férfiak igyekeztek a megfelelő társadalmi rétegből pesti párt választani maguknak. Minthogy azonban a második generáció férfitagjai között elég jelentős volt az elvándorlás, a bevándorlók egy részének lehetősége nyilt arra, hogy a pesti csalá­dokkal létesitett házassági kapcsolatokkal könnyitsék meg letelepülé­süket, a városi társadalomba való beilleszkedésüket. A pesti családok zártsága, valamint a bevándorlóknak - természetesen foglalkozásuktól, vagyoni helyzetüktől, s valószinüleg nem utolsó sorban a városban való tartózkodásuk időtartamától is függő - hátrányosabb házassági lehető­ségei következtében a vőlegények különböző csoportjainál eltérően ala­kult az első házasságkötés átlagos kora is. A házasulok kormegoszlására vonatkozóan, mint már elöljáró­ban utaltunk rá, csak részleges adatokkal rendelkezünk. A házasulok korát csak a XVIII. század végétől jegyezték fel, s nem is minden plé­bánia vezette egyforma következetességgel. Az 1788-90-es időmetszet­ből igy csak a belvárosi és józsefvárosi anyakönyvek adnak feldolgo­zásra alkalmas adatmennyiséget, 1808-10-ben mellettük még a teréz­városi anyakönyvek, s 1828-30-ban a fentiek mellett a lipótvárosiakét vonhattuk be a vizsgálatba. Eredményeinket a 17. sz. táblázatban fog­laltuk össze. 78

Next

/
Thumbnails
Contents