Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104

Mindkét esetben a mobilitás, az előbb emiitett okoknál fogva esetleges, és igen kis mozgásterü: az emelkedés és süllyedés egyaránt relativ, kismértékű. A részletesebb családi adatok hiányában formailag pl. emelkedésnek tekinthető Jung József kőművesmester lányának Kőműves István komáromi nemessel kötött házassága, a vőlegény neve alapján azonban az is feltételezhető, hogy a házasság két épitőipari vállalkozó család kapcsolatait erősitette. Herman András vincellér özvegyének egy bécsi származású nyomdásszal kötött házassága a vőlegény számára esetleg emelkedéssel is járhatott, mert felesége révén ingatlantulajdonhoz is juthatott. A szolgálólányok kézmüvesekkel kötött házasságainak jó részében a vőlegények - gyakran bevándorolt - kőművesek és ácsok voltak. Bár az anyakönyv foglalkozás rovatában nem jelölték meg, hogy mesterek vagy legények voltak-e, de a pesti épitőipar szerkezetének ismeretében feltételezhető, hogy nagyrészt nem önálló vállalkozók lehettek, hanem a nagyobb pesti építőmesterek alkalmazásában állhattak. A többi iparágat főleg vargák képviselték, rajtuk kivül mindössze l-l mészáros, asztalos és fabrikáns fordult elő: többségűk pesti származású szolgálólánnyal kötött házasságot. A hajósokról sem állapitható meg, hogy mesterek (hajótulajdonosok) vagy legények, a tulajdonosok alkalmazásában állók voltak-e. De kétségtelen, hogy a szolgálók, napszámosnők számára - különösen, ha nem is helyi születésűek voltak az önálló megélhetéssel biró, vagy annak várományosainak tekinthető kézmüvesekkel illetve legényekkel kötött házassága társadalmi emelkedést jelentett, még akkor is, ha a vőlegény számára például pesti lánynyal kötött házasság esetén e kapcsolat a beilleszkedés lehetőségét, esetleg vagyoni biztonságot is jelentett. A süllyedést sejtető házassági kapcsolatok sem feltétlenül a: lefelé irányuló mobilitás jelei: lehetséges, hogy a különböző társadalmi helyzetűnek vélt felek házassága a vagyoni-anyagi helyzet alapján egyenrangúak közötti párválaszt takar. Ha e kapcsolatokat mégis a különböző társadalmi vagy vagyoni helyzetű rétegek közötti áramlás jeleinek tekintjük, arányuk oly csekély, hogy megállapíthatjuk: a házassági kapcsolatok alakulása e korban inkább az egyes foglalkozáscsoportok, társadalmi rétegek zártságát, stabilitását jelzik. Az 1820-as évek végén is hasonló jelenséget tapasztalunk, bár az ebből az időszakból rendelkezésünkre álló adatok sokkal töredékesebbek annál, minthogy komolyabb következtetéseket lehetne levonni. Összesen 80 házasságnál, a házasságok 5 %-ánál ismerjük mindkét fél foglalkozását, társadalmi helyzetét. 32 esetben a párválasztás azonos foglalkozásúak között ment végbe (40 %), arányuk tehát valamivel csekélyebb az 1780-as években tapasztaltnál. Figyelemreméltó az is, hogy a kézműves családok közötti házassági kapcsolatoknál még inkább csökkent az azonos mesterséget űzők párválasztásainak aránya: 13 esetből csak 5-nél egyezett a foglalkozás. A különböző foglalkozáscsoportokhoz tartozók házasságai is többnyire, - 30 esetben - azonos társadalmi rangban levők között kötődtek, azaz a házasságok 77 %-ánál tapasz ta 73