Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Endrei Walter: Óbuda ipari létesítményei, 1690-1850 = Industrielle Anlagen in Óbuda 325-347

Többet tudunk a XVIII.század utolsó negyedében kezdődő kékfestő konjunktúra vállalkozóiról. Elsőjük egyike 7

° az 1784-ben alapitott Goldberger műhely, a máig fennmaradt törzsépületből indult ki. A kisipari kereteket jelentő 3-3 csáva és nyomóasztal semmilyen számottevő átalakitást nem igényelt. Azonban a napóleoni háborúk okozta kereslet a XIX. század elején nemcsak a kapacitás növelését eredményezte, hanem olyan berendezéseket tett szükségessé, amelyek a szimpla emeletes házban már nem fértek el. 1826-ban 14 csáva és 5 nyomóasztal mellett egy kalander is szerepel a leltárban (értéke a teljes gépi berendezés 50 %-a).

79 1817-ben már 2, 1826-ban 3 házuk van Goldbergeréknek és fokozatosan kiterjesztik tulajdonukat a Lajos utca - Perc utca - Fényes Adolf utca három frontjára, ahogyan azt Varasdy térképe mutatja. Igazi nagy manufaktúrává való fejlődésük a XIX. század második negyedére esik, mert az 1851- és 1853 évi pesti iparkamarai jelentések 135-150 munkásról, lovakkal hajtott 6 mángorlóról, és 4 nyomógépről adnak számot. A többi kékfestő közül mindenekelőtt Kánitz Löbl Dávidot emiitjük; aki Goldbergerékkel azonos körülmények között a kereskedésről fokozatosan állt át ipari tevékenységre. 1788-ban alapította saját, valószínűleg a Lajos utca páros oldalán lévő házában üzemét. Később ő is kalanderrel, 7 csávával dolgozott, tehát kisebb manufaktúrává cseperedett. 80 A többi versenytárs közül egynek biztonsággal (Selig, Lajos u.) egynek valószínűséggel (Roskovitz, Fényes A. u.) tudjuk üzemét helyhez kötni, a többiről csak feltehető, hogy ugyanebben a környezetben működtek. Számuk a XIX. sz. elején 7 volt, de a 20-as évek dekonjunktúrája multán ujabbak is keletkeztek. Ezek közül hármat megemlitünk, mert Goldbergerékkel versenyezve közrejátszottak abban, hogy Óbuda ma a magyar textilnyomóipar központja. A legkisebb a Finály Simon által 1825-ben alapitott üzem, akkor a Radl (Franki) malom albérlője, később Óbudai Fehérítő néven tekintélyes nyomóüzem, a mai Selyemkikészitőgyár. A másik az 1840 után keletkezett pesti Leitner Jakab és fiai cég, Goldbergerrel azonos méretű óbudai gyára volt. Télen száz, nyáron 150-200 munkást foglalkoztatott, a szabadságharc után tönkre ment. Helyileg a Lajos utca nyugati házsorának 722-23. számú épületeiben működött. Végül a Spitzer Gerzson-féle, 1834 óta a szomszédos Újlakon működő nyomógyár. Ez csak 1855-ben, leégése után került a Lajos utca óbudai szakaszába Leitner üresen álló épületébe, de kezdettől fogva Goldbergerék elkeseredett ellenfele volt. Ebből lett a Kartonnyomógyár a Nagyszombat utca - Lajos utca sarkán, a mai Pamutkikészitőgyár.*-/

a A teljesség kedvéért említünk itt egy 1770-beli pamutszövet manufaktúra alapítási kísérletet, amelyre a kamara az Angol kisasszonyok (valószínűleg Miklós téren volt) majorját szándékozta bérbe adni. 82 333