Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Ladányi Mihályné: A közművelődési határozat nyomában = Im Sinne des Kulturbeschlusses 312-324

téren tett, azt tegye szervezettebbé, korszerűbbé, tudatosabbá, színvonalasabbá. Figyelembe kell venni, hogy a brigádok összetétele vegyes, ismereteiket, korukat és érdeklődésüket illetően egyaránt, tehát meg kell ismerni ezt a közönséget, az igényét, ha úgy tetszik a társadalmi "megrendelést". Fi gyei emb evévé a különbözőségeket, a szervezettség hiányát, nehéz egyértelműen jó módszert kialakitani. Az objektiv és a szubjektiv nehézségeket is figyelembevéve megállapítható, hogy helyes utón indult el a múzeum, az első kezdeti lépések több-kevesebb sikerrel jártak. 1970-ben amikor a Budapesti Történeti Múzeum népművelési tevékenységét elemezte a szakfelügyelet, az egyik kérdés igy hangzott: Milyen rétegek látogatják a múzeumot? A felmérés alapján megállapították, hogy az összes látogatók számának egy-két százaléka munkás. Az elmúlt esztendőkben ez a számarány megváltozott. Amíg 1970-ben az összes látogatók száma 188 500 fő volt és ennek egy-két százaléka volt munkás, 1977-ben a látogatók száma 350 000 főre emelkedett és közel 50 000 volt a munkáslátogató. Természetesen nem a látogatók mennyiségi emelkedése az elsőrendű cél. Az időszaki kiállitások témaválasztásánál szemelőtt tartották a rendezők, hogy mi vonzza a szocialista brigádokat, hogyan lehet segíteni a munkások művelődését. Általában a múzeum nem várta a szocialista brigádok véletlen látogatását. Eléjük ment, előzetes figyelemfelhívással igyekezett az érdeklődésüket felkelteni. Ezt a munkát több állami, társadalmi szervvel és kulturális intézménnyel együttműködve végezte. Jelentős minőségi fejlődést jelentett, hogy sikerült a kerületi tanácsokkal, a szakszervezetekkel, az egyes területi művelődési központokkal, az üzemek kulturális nevelő munka felelőseivel együttműködni. Igyekeztünk kialakitani a közös munka formáit, módszereit. Nem elégedhettünk meg a hagyományos módszerekkel, új módszereket kerestünk, hogy helyt tudjunk állni a fejlődő közművelődés rendszerében. Tájékoztatót készitettünk a Budapesti Történeti Múzeum kiállításairól és a szolgáltatásairól. Részben személyesen, részben Írásban nyújtottunk a különböző területeken információt, felhívtuk a figyelmet a kiállításokra. Különös gondot fordítottunk az úgynevezett kiemelt budapesti nagyüzemek tájékoztatására. Eljuttattuk hozzájuk a kiadványokat, plakátokat. Névreszóló levélben kerestük meg őket és ajánlottuk figyelmükbe, hogy mivel kívánunk hozzájárulni a művelődésükhöz. Meghívtuk az üzemi lapok munkatársait, bemutattuk nekik a kiállításokat, ami jó visszhangra talált. Az üzemi újságok többségében sor került a kiállitások, szolgáltatások ismertetésére, a figyelem felhívására. Az időszaki kiállitások közül az "így élnek a budapestiek" című életmódtörténeti kiállítás-sorozat első részének bemutatása alkalmával, - amely a fővárosi emberek mindennapi munkáját, munkakörülményeit, munkaeszközeit ismertette - felhívta a múzeum az egyes szakmai szakszervezetek figyelmét az ő szakterületükkel foglalkozó kiállítási 317