Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Gerelyes Ibolya: Török hagyatéki összeírások mint kultúrtörténeti források = Türkische Hinterlassenschaftsregister als kulturgeschichtliche Quellen 200-218

GERELYES IBOLYA TÖRÖK HAGYATÉKI ÖSSZEÍRÁSOK, MINT KULTÚRTÖRTÉNETI FORRÁSOK A hódoltság mintegy másfél évszázada során hazánk területén megforduló, illetve itt letelepedő törökség anyagi kultúrájáról, életkörülményeiről kialakitott képünk korántsem mondható teljesnek, Az elsősorban a várakban, és a nagyobb települési központokban előkerülő viszonylag nagyszámú török, illetve törökösnek mondott* leletanyagnak az eddigieknél tervszerűbb és rendszeresebb feldolgozása mellett szükségesnek látszik, hogy felhasználjuk azokat a korabeli Írásos emlékeket, amelyek egyrészt már önmagukban is az anyagi kultúra megismerésének egyik fő forráscsoportját jelentik, másrészt a régészeti leletanyag pontosabb meghatározását is elősegítik. Ilyen jellegű irásos emlékeink a török hagyatéki összeirások, melyeket - a fent emiitett cél érdekében - érdemes közelebbről is megvizsgálnunk. 3 Ha valaki a török birodalom alattvalói közül örökösök hátrahagyása nélkül halt meg, illetve örökösei kiskorúak voltak, vagy távol voltak, ingó és ingatlan vagyontárgyairól a kincstár számára hivatalos jegyzéket készítettek. Ugyancsak elkészült ez a jegyzék abban az esetben is, ha valaki kincstári szolgálatban állott - az esetlegesen kincstári tulajdonba tartozó vagyontárgyak, főként pénzösszegek megvédése érdekében, illetve olyankor, amikor eltűnt, vagy fogságba esett^személyek, elsősorban katonák hagyatékáról kellett intézkedni. Az örökösök nélkül elhunytak vagyona a kincstárra szállott - éppen ezért ezekből a hagyatékokból, illetve gazdátlan javakból származó bejtülmal jövedelmek beszedésére a kincstár külön biztosokat jelölt ki. Ők azután a hagyatékot tételesen összeírták, megnevezve minden egyes vagyontárgyat, a házon, kerten, szőlőn és állatállományon kezdve - a fegyvereken, ruhákon, szőnyegeken át - a kereskedők esetében a bolt készleteit, mesterembereknél a műhelyben található szerszámokat is beleértve - a háztartás legapróbb, filléres eszközéig. Az egyes tételeknél megnevezték azok mennyiségét, állapotát, értékét. Az így összeirt javak ezután árverésre kerültek. A befolyt összegből fizették ki a temetési költségeket, a kikiáltó diját, a kádi illetékét, az elhunyt esetleges adósságait, az őrzési dijat, bejegyzési illetéket stb. -, a fennmaradó összeget pedig átadták a kincstárnak. Az igy befolyt összeg, a bejtülmal jövedelmek, nem elhanyagolható részét alkották a kincstár évi bevételének^ 200