Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

A helynevek "Hut" (= legelő) tagja, valamint Csúcs-hegy és Ürömhegy példája annak feltételezésére indit, hogy a XVIII. század első felében illetve 1686 előtt az óbudaiak csak a "Brüderschried"-en, "Grünthal"-on, "Kronavetberg"-en, "Tranchement"-en termeltek szőlőt vagyis ezek lehetnek a legrégebbi szőlőterületek. A kéziratos forrásokból az is kitűnik, hogy az 1850-es évek végétől szőlőskertek létesültek a legelők több pontján. E telepitések pontos helye egyelőre meghatározhatatlan és azt sem tudjuk, hogy mennyi ideig álltak fent, csak a filoxéra vész idején pusztultak ki vagy már előbb megszűntek. 37. "... az egész határbéli szőllők között sem gazt nem lehet látni, sem pedig kerti veteményeket nem vetnek közzéjek, mint másutt sok helyeken; azonban gyümölcsfák is ritkán vágynak benne, mellyek mindég ártalmasok a' szőllőknek. " (

Mindszenti Antal; Az ó és Új Budai Szőllők. Tudományos Gyűjtemény 1831., 37.) "Hogy a* Budaiak szőllőikben mulató és présházakat nem építenek, annak a' lehet az oka, hogy a' városban való házaknál vágynak a* présházak és pinczék, mellyekhez a' szőllőskertek nem igen távolra feküsznek. " (Uo. 29.) 38. Egy-egy hiányzó tőke pótlásakor 50 x 50 x 50 cm. tömegű földet forgattak meg. 39. 1773-1852 között "a szőlőbirtok nagyságának arányában kivetett hozzájárulás elsősorban a szőlőhegyi utak karbantartásával, szőlőcsőszök fizetésével, részükre puskapor vásárlásával kapcsolatos kiadások fedezésére szolgált." (

Nagy István-Nagy Lajos-Wellmann Imre

; Buda sz(abad) kir(ályi főváros, Pest sz. kir. város, Óbuda mezőváros levéltárai, Bp. 1959. 337. old.) 40. "A budai hegység ősrégi szőlészete külön népességet nevelt magának, mely kitűnően miveli a szőlőket, takar és nyes, trágyáz, visszahordja a lemosott termőföldet puttonyban, kétszer kötöz, • négyszer kapál, gyomlál, szóval az ugy mivelt szőlőnek szüret és trágyahordás nélkül 13 munkát kell adni: 1. nyitás, 2. metszés, 3. kapálás, 4.. karózás, 5. első kötözés, 6. váltás virágzás előtt, 7. második kapa, 8. kacsolás, 9. második kötés, 10. harmadik kapa, 11.negyedik kapa, 12.karóhuzás, 13. fedés." (

Keleti Károly /szerk./; Magyarország Szőlészeti statistikája, 1860-1873. Bp. 1875, 84.) (váltás = választás; kacsolás « hegyelés; L.M.) A fenti sorok azért fontosak, mert a filoxéra előtti gyakorlatot rögzítik. Ehhez képest, az általunk tárgyalt, filoxéra utáni szőlőmunkák csak lényegtelen eltéréseket mutatnak. Ezek a következők: l.a választás és a kötözés, a takarás és a karóhuzás sorrendjének felcserélődése, 2. a szénkénegezés megjelenése illetve beékelődése a munkák közé. Ez a szőlőgyökér tetű feltűnésének kényszerű velejárója. 3. a kötözések és kapálások számának csökkenése egygyel. Tulajdonképpen nem igazolható teljes bizonyossággal, mivel utaltunk arra, hogy az időjárástól és a vegetáció fejlődésétől függően, a szóbanforgó két müvelet száma változhatott. 195