Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

tóföldre, stb. a gazda vezetésével. Sokan annyira ismerték az óbudai határt, hogy egyedül is odataláltak, ha a helyet pontosan leirták, meghatározták nekik. Az "emberpiac"-on az óbudaiak által gúnyosan "Flórián huszárok"-nak nevezett lumpenproletár elemek is tanyáztak. Idejük nagy részét a téren levő kocsmában töltötték. Dolgozni nem szerettek,máról holnapra éltek. Mindig csak annyi munkát vállaltak, amennyi napi szeszfogyasztásukat fedezte. Az "emberpiac", fokozatosan sorvadva, körülbelül 1940-ig létezett. A hanyatlás 1920-ban kezdődött, ez évtől ugyanis elmaradtak a felvidéki napszámosok, mivel a trianoni békeszerződésben módositott határok megakadályozták Óbudára és az ország más részére való vonulásukat. A napszámosok létszámát az adott feladat nagysága, a gazda igénye, anyagi helyzete, stb. határozta meg, de rendszerint nem haladta meg a húsz főt. Ezen belül a férfiak és nők aránya az elvégzendő munka jellegétől függött. A gabona kaszás aratásához több férfi kellett, mig a rozs levágása az asszonyokra hárult, viszont a szőlőmüvelésben egyformán segitettek. A felsorolt teendőkön kivül csekély kertészeti és alkalmi. munka bővitette a napszámosok lehetőségeit. A felvidékiek gyermekei kisebb feladatokat láttak el, például vizet hordtak. Rendkivül sokat dolgoztak, hajnali 3-4 órától az esti sötétedésig. Saját, magukkal hozott szerszámaikat használták. Járandóságukat pénzben fizették ki, egyebet nem kaptak, legfeljebb 1-2 pohár bort nehéz, megerőltető munka (pl. kapálás) esetén. A környékbeli napszámosok minden héten hazavitték keresetüket, a felvidékiek félretették, őrizgették, nemigen költöttek belőle. Szerényen éltek. Étkezésükről maguk gondoskodtak. 57 A lakóház padlásán aludtak, egyébként a présházban tanyáztak. "Szorgalmas, tiszta népek voltak. " Végezetül szólnunk kell az óbudai gazdák közötti bérmunkáról. Aki két vagy több lóval rendelkezett és saját munkájának időbeli alakulása megengedte, szántást vállalt az arra rászorulóknál. A kezdetben egyetlen cséplőgép tulajdonosa másoknak is dolgozott. Rokonok, barátok között nem volt ismeretlen, hogy egymást kölcsönösen kisegitették. összefoglalás 1848-1945 között az óbudai parasztpolgárok mezőgazdasági termeléssel biztositották létfenntartásukat. A korszak első harmadában, körülbelül az 1880-as évekig tulajdonképpen a földmüvelésre és állattartásra egyaránt kiterjedő, jobbágykori gazdálkodás folytatódott, amelyen belül - a korábbiakhoz hasonlóan - a szőlőmüvelés játszotta a vezető szerepet. A mezőgazdaság többi ága másodrendűnek bizonyult. Ezeknek csak kiegészitő feladat jutott; az önellátás biztositása. Igaz viszont, hogy Óbuda természeti viszonyai mindössze a közepes szintet 189