Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

terményeiket kisebb-nagyobb tételekben eladták a kereskedőknek. Megfelelő kereslet esetén az asszonyok reggel 7-8 órára ismét otthon voltak. A kiürült kosarak többféle módon kerülhettek vissza a kertészetekbe. 1. A fuvaros minden kertésznek hazaszállította, 2. saját udvarán lerakta és napközben mindenki elvitte a sajátját, 3. a friss áru esti felrakodásakor az üres kosarakat leadta. A kertészek nemcsak az óbudainál magasabb felvásárlási ár reményében mentek át Pestre, a helyi piac korlátozott felvevőképessége is erre kényszeritette őket. Nem felejtkezhetünk meg a beltelki kertek

ről sem, amelyek jóval kevesebb hozamából először a háztartás szükségleteit fedezték, a maradékot pedig eladták. Ez utóbbi tevékenység a ház kapujában zajlott le, ahová mindegyik zöldség fajtából, gyümölcsből egy-egy kézikosárnyit kiraktak. Ha vevő jött a gazdasszony vagy a család másik, otthon tartózkodó (pl. idős) tagja kiszolgálta. Ezen árusitási mód előnye abban rejlett, hogy közben egyéb házimunkát (pl. főzés) is lehetett végezni. A legnagyobb forgalmat a délután hazatérő munkások vásárlásai jelentették. A bevétel a háztartás költségeit csökkentette vagy nagyjából fedezte. Az értékesités ezen két, általános módja mellett néhány egyéb megoldás is előfordult. Volt aki fédères kocsiján gyümölcsöt szállitott Pestre és ott eladta. Mások kézi erővel - pontosabban a hátukon - az óbudai vagy valamelyik távolabbi piacra vitték terményeiket. E célra puttonyt használtak, amelynek száját köténnyel lekötötték, hogy tartalma ne szóródjon ki. Ezek a gyümölcshordó puttonyok kisebbek voltak mint a szőlőputtonyok. A kertészeti árutermelés témakörét a "hivatásos" óbudai piaci árusok

ról szerzett ismereteinkkel bővitjük ki. Egyik részük a kertészettel foglalkozó családok tagjai közül került ki, igy természetesen elsősorban saját termésüket értékesítették. A munkamegosztás belső, családi rendje szerint más munkát nem végeztek. A kofák másik része minden személyes megkötöttségtől mentes, kizárólag üzleti érdekeitől vezetett kiskereskedő volt,akik ezáltal az előbbieknél magasabb,szintű, önálló foglalkozást képviseltek. Tevékenységük Óbuda két piacára korlátozódott. A régebbi a Tavasz utcában helyezkedett el, mignem az Árpád-hid épitése miatt az 1940-es években megszüntették. 1929-ben ujabb piac nyilt a Kórház utca és Vihar utca találkozásánál és ez ma is működik. Az árukészlet beszerzése vagy kiegészítése a Flórián téren bonyolódott le. Esztergomból, Pilisvörösvárról, Pilisborosjenőről, Szentendréről, Ürömről és más, környékbeli helységből éjfél táján érkeztek ide a termelők. Lovaskocsijaikkal a térközepén akkor még meglevő szobor körül helyezkedtek el. Nem sokkal később megjelentek a kofák, kiválasztották a szükséges mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt és megalkudtak az árában. Egyesek nem érték be a helyi kínálattal, ezért körülbelül az 1930-as évek elejéig a Szabadság-hid körüli rakparton 170