Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199
III. Kunigunda útja, Köles u. Kaszás u. , Fehérítőgyár u. Ez volt az "Inselried". IV. A belterület határa, Szentendrei ut, Záhony u,, Sujtás u., Keled u., Nánási ut, Lőpormalom u., Dósa u. , Csalma u., Kalászi ut, Duna. A jelzett terület a "Steinried ,r , "Sandried", "Birnbaumried", "Mühlried" "Enzingerried" határrészeknek felelt meg. V. Budapest mai határa, Bécsi ut, Aranyvölgyi ut, Aranyhegyi ut, ennek északi végétől az Áldomás utcáig, majd annak mentén haladva, Bojtár u., Csillaghegyi ut, Orbán Balázs ut, Bécsi ut, Harsány lejtő, Solymárvölgyi ut. A megadott határoka "Strassried", "Türkensteinried", "Neue Wiesen", "Goldbergerried", "Schoderried", "Zwergried" dűlőket fogták közre. Természetesen a szántóföldek elhelyezkedése, nagysága változott mind a korábbi, mind a későbbi évtizedek során. Az 1778-ban készült Kneidinger atlasz*3 nem jelöl szántóföldet; 1. a Bécsi ut, Aranyvölgyi ut, Pomázi ut alkotta háromszögben (= "Türkensteinried"), 2. a Solymárvölgyi ut és a Bécsi ut (= "Neue Wiesen"), 3. a Csillaghegyi ut, Csikós u. , Áldomás u., Bojtár u. (= "Zwergried") között (1. kép). Forrásaink alapján az emiitett földek feltörésének időpontja sorrendben 1831-re, 1831-1836-ra és 1837 utánra tehető. Ugyanakkor a térkép müveit területnek tünteti fel az Ágoston u. környékét és a Bécsi ut, Sereg u. , Fehéregyházi u. által közrefogott részt (1. kép). Az előbbi 1810-ben már kihasználatlan volt, az utóbbin 1837-ben még termeltek. A belterületet körülvevő szántóföldek csökkenése először a városból kivezető utak mentén indult meg. 1870-1880 között beépült a Miklós tér, Szentendrei ut, HÉV vonal által határolt terület, továbbá a Vörösvári ut mindkét oldala teljes hosszúságában. Kb. 1910-ig az építkezések fokozatosan felemésztették a Bécsi útig húzódó földeket is. 1910-ben a Törökkő dűlőt temetőnek jelölték ki. A parasztpolgárok összességükben búzát, rozsot, árpát, zabot, lucernát, bükkönyt, muhart, kukoricát, burgonyát termesztettek. Az egyes személyek (családok) viszonylatában a növény(ek) fajtáját, a vetésterület nagyságát, részben a rendelkezésre álló termelőerők fejlettsége, részben az egyéni szükséglet, érdek és a társadalmi igény határozta meg. Aki szükségleteihez mérve elegendő szántófölddel rendelkezett, az önellátásra berendezkedve, többfélét termelt. Aki állatokat tartott, az takarmánynövényeket vetett. Aki terményeit rendszeresen eladta vagy adásvétellel is foglalkozott, az a kereslethez igazodott. A termőföld minőségét szintén figyelembe vették. "Az erősebb földbe búzát tettünk" . - mondták adatközlőink. A kavicsos, homokos talajba, ahol más növény nem élt meg, rozs került. A földhasználat körvonalazásához a XVIII. századi helyzetig kell visszanyúlni, amelyből a földközösség illetve a jobbágyföldek újraosztása teljesen hiányzott. Megtaláljuk viszont a művelési kényszerrel kapcsolódó nyomásos rendszert. Az 1715. évi Összeírás megállapítja a 156
