Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151

91. BFL, V. l-s^ÖB, sz egényházi számadások 92. OL, Zichy-lvt. 108. es. 202. 93. Uo. fasc. 46. fol. 101. » 94. Bel, Math., Notitia Hungáriáé novae... T. III. 183. Viennae, 1737. 95. Egy. Kvt. Kézirattár, Ab. 228. 9. 96. OL, Zichy-lvt. 471. es. szám nélk. A kastély épitéstörténetét, leírását, tervrajzát, felvételi rajzait és fotóit lásd Budapest műemlékei, 11. 338-350. 97. OL, NRA, 270-65 98. OL, Grassalkovich-iratok, 5.cs. 1767. aug. 3. 99. OL, Exped. Cam. 1767. aug. 7. P. 1. 100. OL, ÓB urad. Prot. 244-245. 101. OL, T 1, Delineationes aedilium, fasc. 6. No. 577. 102. OL, ÓB urad. Prot. 325. 103. Uo. Oec. 1. cs. 428-430. A szobrok további sorsára nincs adat. Lehet, hogy az óbudai házakba fa került belőlük néhány. Egy részük azonban azóta valószinüleg elpusztult, mert anyaguk mállékony homokkő volt; a prefektus már korábban is azért javasolta eladásukat, mert a szobrok a rajtuk ugráló gyermekek súlya alatt minduntalan letöredeztek (uo. Prot. 360). 104. OL, NRA, 270-64 105. OL, Grassalkovich-iratok, 5. es. 1766. márc. 15. 106. OL, Zichy-lvt. 464. es. 344; Delineationes aedilium, fasc. 6. No. 576. 107. OL, Kamarai Irattárból kiemelt tervek, No. 1392:1,2,3; az épület leirását és fényképét lásd Budapest műemlékei, II. 350-351 i A műemléki topográfia egyébként tévesen tiszttartói épületnek nevezi a prefektusházat. 108. ÖL, Delineationes aedilium, fasc. 2. No. 169:1,2, fasc. 6. No, 576. 109. OL, Cam. Oec. 1785/86 - 471 110. A Mókus-kocsma fennállására az első adat 1725-ből került elő (OL, Zichy-lvt. 219. cs. 152.). Cégéréről először 1748-ban történt emlités (uo. 471. cs. szám nélkül.). Az épület átalakított formában 1974-ig fennállt. Leirása és 1774-es felvételi rajza: Budapest műemlékei, II. 447-449. A Kerék-kocsma az óbudai kasznár 1739-es elszámolásában még csak Wirthshauss auf der Wiener Strasse néven szerepel, cégérét először 1758-ban emiitik (OL, NRA, 270 - 64). 111. OL, Zichy-lvt. 225. cs. szám nélk. 112. Johannes Vogl educillator dominalis a taxalisták 1729-es összeirásában szerepelt először (PmL, CP, II. 118). Később, amikor már feledésbe merült, hogy a kocsmát személynévről nevezték el, a kamarai iratokban latinul "ad avem", azaz "a madárhoz" cimzett kocsmának nevezték ezt a vendégfogadót. Az 1770 körül emelt 145