Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48
Ehhez jön még, hogy a szabad királyi városok száma csökkent. Mátyás ugyan törvényt hozott, hogy a Szent Koronához tartozó és Albert halála óta elidegenített városokat vissza kell adni, de természetesen csak abban az esetben, ha azok "indebite et sine jure alienata" voltak. 67 Mégis maga is arra kényszerült, hogy városokat eladományozzon. Az öt városhoz tartozó és fallal körülvett 68 Kisszebent az uralkodó oppidumnak nevezve 1461-ben a Bozgonyiaknak adományozta. 69 A városi tanács még ugyanebben az évben privilégiumot járt ki a királytól, hogy a várost nem lehet a koronától elidegeníteni. 7 " Mátyás 1464-ben mégis megerősitette a Rozgonyiak városuraságát. 7 * Még a városi plébánost is az uj városur nevezhette ki. 72 Csak 1472-ben tudta az uralkodó Kisszebent újra királyi várossá tenni. 73 Azért választottuk ennek a városnak a példáját, mert ebben az esetben a király - igaz, hogy egy eredménytelen kisérlet után-végül mégis csak visszaszerezte. De azok a városok, amelyet Mátyás a Zápolyai családnak adományozott, elvesztették királyi városi jellegüket, noha egyeseknek még árumegállító joga is volt, Késmárk, Trenesén, valamint más városok és mezővárosok kerültek igy a Zápolyaiak földesurasága alá. 74 A valódi királyi városok eladományozási hulláma a 70-es években megszűnt és ugy látszik, hogy a király vissza akarta szerezni az elidegenítetteket. Nem csak Kisszeben esete mutatja ezt. Az erdélyi Beszterce az uralkodó családi birtoka volt. 1464-ben eladta ottani várát a városnak, majd a következő évben hozzájárult lebontásához. Végül 1474-ben kijelentette, hogy a várost sohasem fogja a koronától elválasztani és valakinek odaadományozni, ellenkező esetben még ellenállási jogot is biztosított a beszterceieknek. 7 § Mezővárosok eladományozására azonban továbbra is sor került. Szabad királyi városokat viszont még a gyenge II. Ulászló sem adományozott el. Ezt a fejlődést zárja le az 1514:3. t. c., amely felsorolja az elidegeníthetetlen korona javakat és kőztük a városokat. Nyolc szabad királyi várost, hét egyéb várost, az alsómagyarországi bányavárosokat. Nagybányát, az erdélyi szászokat és Kolozsvárt nevezi meg a tőrvény a királyi uradalmakon kivül. 76 Királyi városok azonban ideiglenesen is kerülhettek idegen kézbe. Általában zálog formájában tőrtént ez, de a városkapítányság emiitett intézménye is megszakíthatta az uralkodóhoz fűződő közvetlen kapcsolatot. 77 A városkapitányi cim nem mindig takart azonos tartalmat. A városkapitány lehetett egy város védelmével megbízott királyi familiáris vagy hivatalnok, lehetett azonban zálogbirtokos is, akinek olyan kötelezettsége is volt, hogy a várost külföldiekkel szemben megvédje. A városi autonómiát azonban ez az intézmény mindenképpen sértette. Különösen tanulságos ebből a szempontból Sopron példája. Amikor Mátyás 1463-ban visszakapta a várost III. Frigyestől, először magyar nemeseket nevezett ki kapitánynak: Ostffy Ferencet és Lászlót, majd Török Ambrust. Egyetlen feladatuk a védelem volt, a város mégis belekeveredett Török Ambrus feudális viszályaiba. 78 Végülis a király kapitányát fogságba vetette?9 és Mischullinger Vilmos zsoldos vállalkozót nevezte ki város kapitánnyá. °^ Éz szinte városurként tevékenyke13
