Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151
Üröm 1750-ben inditott határ pert Óbuda ellen, a régi és az uj bécsi postaut között fekvő, kb. 20 magyar holdnyi terület miatt. A postautat ugyanis valamikor az 1740-es években áthelyezték a Solymári patak déli oldaláról mai helyére, az északi oldalra, s Óbuda ekkor - az ürömiek állitása szerint -jogtalanul az uj útig tolta ki határait. 24 Valószinüleg az ürömieknek volt igazuk, de Óbuda földesura bizonyult erősebbnek, s az Üröm-Óbuda határ ezen a Szakaszon ettől kezdve az uj bécsi országút vonalán húzódott. Óbuda és Solymár között a bécsi országúttól délre eső, az akkor Sarkantyús-hegynek nevezett kisebb emelkedés melletti jelentéktelen terület miatt folyt több évtizeden át meg-megujuló határper. 2Í > Külterület, dűlők Kneidinger 1777-78-as felmérése szerint Óbuda területe kereken 6 000 magyar hold volt. A város beépitett része ennek a nagyjából háromszögalaku területnek délkeleti szögletében helyezkedett el. Ettől nyugatra illetve északnyugatra, a Bécsi úttól keletre és északkeletre legyezőalakban szélesülő lapályon terültek el a helység szántóföldjei; a beépitett területtől északra, a Duna és az Aranyhegy között voltak a szűkös rétek, mocsarakkal, homokos, sóderes, terméketlen területekkel és a még szűkebb legelőkkel váltakozva. Legelőként használták még a Hármashatárhegy északi lábánál elterülő bozótos, latinul dumetanak nevezett területet. A szántó, a rét és a legelő nemcsak kevés volt a XVIII. század elejétől kezdve gyorsan növekvő lakossághoz képest, hanem gyenge minőségű is, igy az ezekkel Összefüggő művelési ágak nem játszottak nagy szerepet a város életében. Annál fontosabb volt a szőlő. Az Óbudát nyugat és északnyugat felől övező dombokat és a hegyek alacsonyabb lejtőit, ahol már a középkorban is jelentős szőlőtermesztés folyt, Buda visszavivása és Óbuda ujjáépülése után gyors ütemben ültették be újra szőlővel. Kneidinger felmérése szerint 1777-ben 1 439 magyar hold területet foglaltak el a szőlők, miközben a szántóterület az 1 000 magyar holdat sem érte el. 26 Ennek megfelelően a helység mezőgazdaságában a bortermelés játszott döntő szerepet. A beépitett területnél sokszorta nagyobb külterület dűlőkre osztását és a dűlők névvel való megkülönböztetését a gyakorlati élet szükségletei, már régtől fogva megkövetelték, A dűlőnevek általában meglehetősen hosszú életűek, s 'mint Pesty Frigyesnek a XIX. század közepén végzett országos méretű dülőnévgyüjtése mutatta, e nevek sok esetben igen régi történeti események vagy hosszú ideje elpusztult települések, megszűnt földhasználati módszerek, esetleg eltűnt tereptárgyak, stb. emlékét tartották fenn. Óbudán azonban a XVII. század végén megindult nagyarányú német betelepülés következtében a XVIII. század elején a dűlőnevek folyamatossága megszakadt, s uj, német dűlőnevek alakultak ki. A régi, 1686 előtti - részben talán középkori ere113
